Ez a nap nagyrészében a csalódások és a veszekedések napja volt. Ezeket viszont nem írom le most. Nem adom ki a barátaim lelkét, elég, ha én eladtam a lelkemet az ördögnek :P Reggel leejtettem a dezodoromat és összetört az üvege, szóval félálomban szedegettem a szilánkokat a földről. Rajzon linómetszést csináltunk, kicsit megvágtam magam, mondjuk ez várható volt, csoda, hogy még csak most történt meg. Angolon a hófehérkét kellett elmesélni angolul... gáz volt. Egyik osztálytársamnak kiment a válla(?), szval úgy volt hogy elkísérjük a balesetibe és ellógunk néhány órát, de végül a nagynénje vitte el. Annyira szakszerűtlenül kötötték fel a kezét, hogy azon már csak röhögtünk Roxival (elsősegély versenyekre járuk, szóval azért valami fogalmunk van róla, hogy kellene...). Épp elkezdtem beszélni egyik haveromnak, hogy milyen rég beszéltem Zsomborral, mikor megjelent az emlegetett szamár(aligátor). Rámnézett nagy ijedt szemekkel és ezt mondta(a párbeszéd másik résztvevője én vagyok): - Már olyan régen kereslek, már mióta nem tudtam veled beszélni, mert te mindig rohansz valahova, vagy itt sem vagy! Tegnap is kerestelek. "- Akkor ebédelni voltam - Hát ez az! - Mert nekem minden szünetben itt kellene várnom rád, hátha megjelensz? - Hát igen, de nem én mondtam."  Beszélgettünk kicsit, persze csak lényegtelen apróságokról. Közben megjelent az a srác, akiről már meséltem, hogy zseniális, de elmebeteg. Megállt az ajtóban és onnan nézett, ha nem beszélgetek Zsomborral, lehet, hogy oda is jön... De szerencsére valaki még az ajtót is becsukta, szval még bámulni sem tudott.. Délután lelkiztem kicsit Gyöngyivel, segített a bajaimon. Kaptam egy ötletet ahhoz, hogy mit csináljak Zsomborral. Nem tudom beválik-e, majd utólag elmesélem, mi volt az ötlet. Elég sokáig bent dekkoltunk a suliban, pedig eléggé tanulni kellett volna. Úgy volt, hogy ma megyek vele színházba, de anyám nem engedett el, mert szarul ment a föci és holnap dogát írunk, mondjuk most is szarul megy... Sajnálom, hogy nem mehettem el, nagyon klassz lett volna. Már várom, hogy vége legyen ennek a szar hétnek, már elegem van belőle. Hát ennyi volt a ma.

Ui.: bocsi a helyesírási hibákért :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.