A címem magyarázatra szorul. Anya és a húgom elutaztak apámhoz, ezért egyedül maradtam itthon a hétvégén. Persze ez ilyenkor nem jelent egyedül létet. Ez azt jelenti, higy szombat óta együtt voltam Manóval. Ez több szempontból is nagyon jó, egyfelől nincs felügyeletem, másfelől tudunk kettesben lenni, harmadrészről aludhatunk együtt, szóval négy napig együtt élhettünk. Az ember sokkal jobb hangulatban és állapotban viseli el az iskolanapokat, ha a hapsija mellett aludt és ébredt fel (még akkor is, ha a kényelmetlen kihajtható kanapén).

Szombaton persze minél előbb találkozni akartunk, amiből az lett, hogy vásárolgatni mentünk. Hála az égnek Manó valami nagyon kivételes férfi egyed, mondhatnám Isten kedves kis teremtménye, akit nem hogy nem zavar, ha boltról boltra rángatom, de még élvezi is, és hajlandó ruhákat felpróbálni, megvenni. Kivételes sikerrel jártunk, mindketten tudtunk ruhát venni, ennek a részletei talán nem olyan érdekesek, szóval nem megyek bele. Megbeszéltük már jó ideje, hogy sörözni megyünk aznap este, de én feltétlenül lasagne-t akartam vacsorázni, szóval olyan helyet kellett keresnünk ahol csinálnak. Ez elsőre könnyűnek hangozhat, de háromnegyed óra internetes keresésbe telt, mir etaláltam megfelelő helyet (majd az utcán alig találtuk meg, mert nem valami feltűnő hely). Az első korsó ivása közben Manó végig azon nyávogott, hogy gyorsabban iszom a sörömet, mint ő és ez bántja a férfi becsületét. A második korsónál már jó kedvünk volt (kis lábjegyzet magamnak: nem nekem való a sör, a rövid italokat és a bort nagyon jól bírom, de a sör túl sok folyadékbevitel), szóval Manó fogadott velem, hogy melyikünk tud több sört meginni egy húzásra. Nem tudom, hogy mondanom kell-e egyáltalán, hogy nyertem, mert nálam lecsúszott az egykorsó. Nála hagyján, hogy nem, de sikeresen végigköpte a söre felét az asztalon. Kegyetlenül szakadtam a röhögéstől a mellettünk lévő asztalnál ülő nő az eddigi letargikus unalmát lecserélte és addig böködte oldalba a pasiját, amíg rá nem vette, hogy induljanak. Én is az indulást javasoltam. Megtettünk körülbelül fél saroknyi távolságot, mikorra rádöbbentem, hogy az elmúlt fél-háromnegyed órában megittam egy liter sört és eszméletlenül pisilnem kell. Olyan hosszú még soha nem volt az út hazáig, mint akkor, de sikeresen célhoz értem.

A diáktüntetések kapcsán szervezkedem éppen szóval nem sok az idő. Ez is csak  egy ilyen rövid élménybeszámoló volt.

szép napot! Veletek ugyanott nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.