KÁCIÓ! Itt tartunk. szóval már mindjárt jön az a bizonyos V-betűs... :D Közeledve az év végéhez csak pici kis sziporkákat mesélnék, hiszen már komoly oktatás nem folyik, nem folyhat.

Év végén minden tanárnak szokás adni valami búcsúajándékot. (olyan ez, mint a hálapénz, csak még annyi értelme sincs..) Ez nemtől, kortól, szimpátiától függően bor, csoki, virág vagy süti (hébe-hóba valami kézzel készített ajándék). Én az egyik kedvenc tanáromnk adtam ajándékot, aki egy 72 éves "bácsi". Egy üveg jó fajta vörösbort vettem neki (nem, kor, és szimpátia alapján). Megnézte, megköszönte, hogy ez milyen jó, ezt ő szereti (hála istennek akkor sikerült jól választanom). És akkor így közölte, hogy tulajdonképpen az iskolában nem szabad szeszesitalt birtokolni, szóval ezt nagyon gyorsan el kéne tüntetni, így ha valakinél van dugóhúzó, meg ne adj isten műanyagpohár, akkor ezt szétöntögetné közöttünk, bár ezt lehet, hogy Hoffmann Róza nem tartaná a legjobb oktatási politikának... Pechünkre senkinél nem volt dugóhúzó, de már a felajánlás is szívderítő volt. Óra végén sajnos azzal a bejelentéssel szolgált, hogy mivel nyugdíjjas korú ezért nem biztos az állása, így nem ígéri meg, hogy szeptemberben találkozunk. Mert, ahogy ő mondta, sokan szeretnék, ha ő már csak a négy falat nézné a szobában... Ehhez rögtön lenne is egy jó kis nótám: https://www.youtube.com/watch?v=RcbQ6AB33WU Én meg elgondolkodtam. Hogy van az, hogy elküldenek egy jó tanárt? Egy olyan tanárt, aki tankönyveket írt. Egy olyan tanárt, aki maradni akar. Kinek lesz ez jó? A tanárnak, aki nyugdíjba kényszerül teljes szellemifrissességben (olyan tanár, aki elmondja az összes többi tantárgy anyagát is); az iskolának, ami egy nagyszerű pedagógussal lesz szegényebb; az osztálynak, ami az érettségi előtt két évvel kap új tanárt, s akit már kilencedikben is valaki más tanított; vagy a diákoknak személy szerint, akik szerették a tanárt, és akik a helyette egy kevésbé tapasztaltat fognak kapni? Lehet, csak a személyes szimpátiám miatt merülnek fel a kérdések, de talán van oka, mert egy olyan tárgyat szerettetett meg velem, amit a kezdetek kezdete óta a hátam közepére se kívántam. Nála hagytam az utolsó esszémet, nem adta vissza. Na sebaj... Végülis nem biztos, hogy elmegy, csak 90%. Nem állapot ez így. Nem tudtak nekünk tankönyveket rendelni, nem tudták a jövő évi órarendet összerakni, azt se tudjuk, hogy ki melyik osztályban fog tanítani, sőt, azt se, hogy ki megy, ki marad és hány embert kell felvenni. Hogy baj van-e az oktatással? Igen. Vajon csak mert a változások sosem mennek zökkenőmentesen, vagy egyszerűen azért, mert a változtatásokat úgy találták ki, hogy azok a gyakorlatban ne legyenek alkalmazhatóak? Talán nem nekem kell választ adni, illetve tudjátok mi a véleményem. Mindenesetre mégegy dal egy jó tanártól búcsúzva: https://www.youtube.com/watch?v=zUsC_9aZdYE

Magyartanárunk lázasan diktálta nekünk a kötelezőket és elejtette a kettőnk közötti kommunikácó kulcsszavát: erkölcstelen. Valamiért ezt elkezdte hozzám kötni. Az elején irritált, de mostmár inkább büszkén viselem. Főleg azért, mert rólam feltételezi, hogy éretten fel tudom dolgozni a témát. Szóval mondja mondja a kötelezőket, jó, akkor azt a könyvet nem mondom, mert az erkölcstelen (rámnéz, én meg elvigyorodom). Maga szeretne valami erkölcstelent olvasni? Én meg életemben először mindenféle kitérő nélkül egyenesen a szemébe mondtam, hogy IGEN. Fél perces röhögőgörcsöt kapott ő is, az osztály is. Majd megkaptam a címet: Guy de Maupassant - A szépfiú. Ehhez a következőt fűzte hozzá: Ez csak magának szól, más ne olvassa. És ha azt mondják a szülei, hogy ilyen erkölcstelen dolgokat nem olvashat, ne hivatkozzon rám. Persze ez csak a mi játékunk. Párbeszéd némán vagy hangosan, amit más nem ért egészen.

A rajztanárnő ma kiosztotta az év során készült munkáinkat. A jó rajzaimat viszont lenyúlta. Mert ő azokat ki akarja rakni. Év közben egyszer nem volt kinnt semmi abból, amit én csináltam. Most minek kell neki? Leszámítva azt, hogy kedveli a karikatúráimat. De el nem tűnteti őket, azt mndta októberben visszakapom, és be is fogom hajtni! Volt egy alkalom, amikor nekem is modellt kellett ülnöm. Az egyik srác akkor egész jó képet csinált rólam, szóval most megragadtam az alkalmat, hogy elkérjem tőle. Mondtam neki, hogy ne higgye egoizmusnak vagy bármi ilyesminek, de oda adná-e azt a rajzot, amit rólam csinált? Ó, hát persze. a matekórai közös munkánkért ez a minimum (csapatversenyzünk és mi vagyunk egy csapat és eddig vezetünk, a nyertes pedig csokit kap, szóval a dolog vérre megy). Kicsit távolabb tartotta magától a rajzot és még ennyit mondott: a gerinced kicsit hosszú lett, de alapvetően ez az egyik legjobb munkám, szóval tessék. - Még szép, hogy azért kell, mert ez az egyik legjobb munkás - Csak tőlem kéred el? - Aha... - Ó, akkor ez külön megtiszteltetés nekem." Nem igazán értem, miért is kellett annyira az a rajz. Nem hasonlít igazán. Épp csak az esetlen tartás. No mindegy, jó helyen lesz a Lenin-mauzóleumom mellett... (nem emlékszem, hogy Leninemről meséltem-e már, de nem ismételném magam a világért sem, szóval ez most kimarad a meséből).

Délután áthívtam a lányokat hozzám és gofrit sütöttem nekik. Nem voltam elég eredményes. A dologgal csak az a baj, hogy kisütök egyet, kirakom a tányérra, és máris öt részre szedjük és megesszük. És akkor megint lehet várni a következőre, hogy az is kész legyen és ötfelé osztassék. De laza 3 órán keresztül azt kavartam sütöttem, egész jó program.

Be fogom festetni a hajamat. Ez a hétfő reggeli programom. Szőkébb leszek. Nem szeretem már a hajam színét, mert ilyen furcsa szürkés-szőkére sötétedett. Hogy ez az átfestés valami fura önkifejezési módszer, figyelem felkeltés, új életszakasz kezdése, vagy épphogy kézzel-lábbal a múltbeli önmagamért való kapálózás, azt nem tudom. Hogy csak simn egy hajfestés lenne? Ugyan kérem! Túl logikus :)

Egyszerűen nem hiszem el, hogy itt az év vége. Vagy inkább nem akarom. Valami véget ér. S az utolsó előtti szabad nyár veszi kezdetét. Bárdként lebeg a fejünk felett az érettségi, s ezt minden egyes tanár belénk is sulykolja. De ha megcsinálja egy kismucsajröcsögei bejártam csajozni gimnáziumból jött valaki, akkor mi miért ne csinálnánk? Ha a tanárainknak annak idején ment, miért ne nekünk menne? Minden alkalommal felbosszant, mikor ezzel riogatnak (meg az is, mikor írás közben kipillantok az ablakon és  anegyvenes szembeszomszédom pucér seggét látom...).

Remélem nyáron jön valami érdekes, amiről írhatok. Kellene egy kis őrültködés. Új ismerősök, valami bandázgatás... Bár nekem elég lenne, ha a régiek, akik néha hónapokra elhallgatnak most szórakapnénak, és kiülnének velem a parkba vagy egy kávézóba egy kis történetmesélésre. Majd valamikor rágom a fülüket ezügyben... Vagy várom, hogy jelentkezzenek maguktól... Ez még nem eldöntött.

Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.