Ez egy nagyon depis nap volt. Föci doga első óra. Nagyon vidám. Néhány jelentéktelen óra, néhány jelentéktelen beszélgetés, illetve nem vagyok biztos benne, hogy azok voltak, de már nem emlékszem semmire a nap elejéből. Azt mondtam, hogy nem megyek a StarWars maratonra. Azt mondtam, azért, mert be fogok aludni rajta, ami alapvetően elég esélyes lenne... De igazából csak azt demonstrálom, hogy képes vagyok Zsombor nélkül élni, cselekedni gondolkodni. Próbál rábeszélni, hogy menjek, de most elhatároztam, hogy nem fogok. Kivételesen kitartok az elhatározásom mellett. Nem mentem színjátszóra, mert azt mondta megtanít a kémiára, amiből holnap tz-t írunk. Túl sokat nem tanított... Ellenben észrevette, hogy blogolok, és bele akart olvasni. Persze nem hagytam neki. És ha mégis megjegyezte volna az oldal címét és olvasná is, akkor üzenem neki, hogy megérdemli, ha olyat lát itt, ami nem tetszik neki. Uborkáspali elmondta neki, amit vele beszélgettem.. Most ezért haragszom is rá egy kicsit... Megint/Még mindig olyan érzésem van, hogy ebből semmi nem lesz... Egy történet leszek csak, mint a többi lány, persze erre azért számítani lehetett... Nagyon szarul voltam, szva anyummal akartam lelkizni kicsit de  inkább elment táncolni hugommal... Huh, hugomnak volt egy olyan megszólalása ma. Mondtam anyámnak h nem akarom elkísérni őket, mert csak basznám a rezet, mire hugom megkérdezi: mi az a rez? haláli aranyos volt. Itthon elkezdtem nézni a Hét élet-et, jó kis depis film. Aztán nagyon magam alá zuhantam. Szóval kb sírtam, téptem a hajam (le akartam vágni, csak nem volt kéznél olló), haraptam a kezem, egy drótvágó fogóval karcoltam a kezem, a falat boxoltam, karmoltam magam, hasonlók... Nem mondom, hogy épelméjű dolog, de akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak... Kaptam lelkitámaszt Bulltól, szval nem tettem magamban nagy kárt, meg aztán anyám is leült lelkizni velem, szval ma semmit nem tanultam... Depis zenét hallgattam, meg sokat rinyáltam, mert az élet szar. De majd lassan el kezdek tenni ellene. Valamit kezdenem kell már a Zsombor-üggyel, nem lehetek mindig a szenvedő... Hát nagyjából ennyi volt amire a mai napból emlékeztem...

Ui.: Bocs a helyesírási hibákért :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.