Ma leutaztunk nagypapám születésnapjára nagyszüleimhez. Rémesen hideg van náluk, szóval egész nap kabátban ültem. Szokásos ünnepi menü volt: húsleves, törtkrumpli, rántotthús, sülthús, diótorta. Az ilyen sesmények elég komolyan emlékeztetnek egy komédiára, ma még a szokásosnál is jobb volt. Nagymamámnak nagyon rossz a memóriája van, hogy egy perc alatt elfelejt dolgokat. Nagypapám kicsit nagyothall és folyton hülyéskedik, viccből hülyeségeket mond nagymamámnak, amit ő elhisz. Nagybátyám betegségből felépülőben, kicsit nehézkesen beszél és nem mindent ért meg elsőre. Anyám meg eléggé türelmetlen. Ebből olyan vicces dolgok születnek, hogy leírni sem tudom, ahhoz ott kellene lenni. Apámmal elég jól szórakozunk rajtuk. Kivittük őket a temetőbe, hogy meglátogassák szüleik, meg nagyszüleik sírját. Nagymamámnak már olyan rossz a memóriája, hogy meg sem találta a szülei sírját. Közben is olyan idiótaságok miatt robbantak ki, hogy vicces volt hallgatni. Olyanokon, hogy ki tesz, meg hova, meg mennyi virágot. Komolyan komikus volt és egyben fájdalmas is. Ezzel, meg az utazással telt el a nap. Láttunk egy autót, ami konkrétan lógott a szalagkorláton, el nem tudom képzelni, hogy hogy került abba a helyzetbe... Aztán itthon gépelé vetődtem, hogy épelméjű emberekkel is beszélhessek ma (tudom, hogy ez gonosz, de hát így van). Ez volt a ma.

Ui.: Bocs a helyesírási hibákért :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.