Mai magyaróra egész jó volt. Elsőre azt tippeltem volna, hogy beteg a tanár. Röhögött a saját bénaságán (tudom, hogy ez így olvasva nem tűnik akkora számnak, de nála az). Köztölte, hogy ne a Károli féle bibliát hozzuk, mert azt nem fogjuk érteni, meg szótagolva se tudjuk olvasni. Óra után megkértem, hogy had olvassam azt, mert én tudom olvasni, értem, és nem szeretem az újakat. Erre úgy nézett rám, mint a hülyére és közölte, hogy: gondoltam nem nehezíti az ember a saát dolgát, ilyen még nem volt, hogy valaki a régebbit akarja olvasni, amúgy mit érdekel engem, hogy melyiket olvassa, maga azt olvas, amit akar, amúgy nem gondolom, hogy ebben az osztályban lenne létjogosultsága annak, hogy maga a Károli félét olvass, de ezt olvas, amit akar. Négyötöd lett a dolgozatom (amit még szeptember végén írtunk...) és erre nagyon büszke vagyok. Kémián volt egy nagy akciója a tanárunknak, aki beszédhibás (gyakorlatilag kevesebb mássalhangzót ejt jól, mint rosszul... na jó, ez azért túlzás, de nem tudnám felsorolni pontosan a betűket, amit nem tud jól ejteni) Kérdezett valakitől valamit a rómról, aki bórnak értette és ennek kapcsán elkezdte mondani, hogy hát igennem tudja miért, de sokan összekeverik a bórt a brómmal, főleg nehéz, ha valaki raccsol. Kis híja volt, hogy nem kezdtem el röhögni. Matekon megint külön ültünk versenyzők és Arany Dani feladatokat oldottunk meg. Sikerült megoldanom mind a négyet, ezek most könnyebbek voltak, mint az eddigiek. Infón nagyon gyatra és fájdalmas humorú tanárunk továbbfokozta a nap nyújtotta élvezeteket a milkatehén-utálatával, óra végén felment a milka honlapjára és mindenféle adatokat közölt a milka történelméről. Csak kicsit volt szánalmas. Délután Diával (régesrégi barátnőmmel) beültünk a mekibe (miután sikerrel elkerültük egymást párszor az iskolában) beszélgetni, mert nagyon régen beszéltünk. Megkaptam, hogy sokat pasizom.... (mondjuk nála ez kicsit mást jelentett, mint nálam, de biztosan nekem nincsenek helyén az erkölcseim, mint ahogy ezt már páran tudtomra adtá....). Szereztem egy egyharmad szekrényt, amire nagyon büszke vagyok. Még két hete megemlítettem Aladárnak, hogy nekünk nincsenek szekrényeink és akkor mondta, hogy nekik vannak, amúgy is nagy a hely, társulhatok harmadiknak. Egyik nap oda akarta adni a lakatkulcsot, de mondtam, hogy nem tudom még lemásoltatni, szval majd egy hét múlva adja oda. Ma meg elémáll azzal, hogy szerzett nekem hozzá egy kulcsot :D. Tök rendes. Szval lett egy egyharmad szekrényem nulla erőbefektetéssel ez azért nagyon király (majd meghálálom a két fiúnak, főleg Aladárnak valahogy (felmerült egy playboy magazinból kivágott kép ötlete a fejemben, de az talán túl drasztikus lenne)) Elmentem a hugomért a színházba, aztán mekiztünk. Mekizésről Lillának rögtön Zsombor jutott eszébe, hogy milyen marhaságokat mondott meg csinált a mekizésünkkor... Aztán itthon tanultam a nyamvadt törit, amiből holnap tz-z írunk :/. Hát ez volt a ma :D

Ui.: Bocsi a helyesírási hibákért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.