Baromi régen írtam, tudok róla, de egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Most kaphattok egy rövid összefoglalót belőle. Szombatra filmezést szerveztünk, hogy megünnepeljük Dóri születésnapját. Hívtam Zsombort is, aki olyan borzasztó bosszantó, bunkó módon mondta le/mondta h nem jön, hogy nemigaz. Szóltam neki már csütörtökön, jó megkérdezi. Péntek délután megkérdezem, hát még nem kérdezte meg otthon,lehet h jön, majd felhív. Egy óra múlva felhív, hogy hát ő most elmegy bowlingozni (vagy akárhová, nem is érdekel), és majd otthon megkérdezi, mondjam el h hogy lesz mint lesz, hát akkor neki is ott kellene lennie, de azért még megkérdezi. Héttől fent van chaten, nem ír rám. Este kilenckor úgyéreztem, hogy táncsak megkérdezhetem h mi van. Hát nem jöhet, mert tanulni kell, mert le kell adnia valami fogalmazást és éjjel-nappal tanulni fog stb. Azért ezen rendesen kiakadtam, ha nem kérdezek rá, másnap fél órával kezdés előtt szól, vagy nem is szól, vagy mi? (Nah ehhez mérten fél napokat lógott chaten, velem persze nem beszélt, ez volt a nagy tanulás -.-") Nah végül úgy gyűltünk össze, hogy Dóri, Gyöngyi, Andi, Roxi, Bull, Áron és Uborkáspali. Először lányokkal társasoztunk, aztán megjött Bull és Áron, akkor egy kis százalékkal feszültséget oldottunk, aztán mikor Uborkásplai (egy órás késéssel) befutott, nekiálltunk Macskafogót nézni. Hát nagyon komoly volt. Gyöngyivel végig tudjuk kb a szöveget, szval a jobb részeket mondtuk is, meg énekeltük a dalokat XD Uborkáspali nagyot alakított (szokás szerint). Csak a fiúk nevét jegyezte meg és rendkívül szúrós pillantásokkal vizslatta őket, ami egyszerre volt szórakoztató és az elkövetkező napokban idegörlő, ahogy ezt elemezgettem. Filmezés után tortáztunk, meg sztorizgattunk (ez utóbbi nagyjából abban merült ki, hogy Uborkás és Bull beszélgettek számítógépekről, mi többiek meg max az 50%-át értettük, meg hogy Uborkás sztorizgatott kb "sztendáppkámedi" (bocs mániám az ilyesmit fonetikusan írni) szinten, mi meg röhögtünk. A vasárnapra egyáltalán nem emlékszem, nem baj. Hétfőre már elég szarul voltam (valszeg Zsombor ragasztotta rám a megfázós, torokfájós, orrfolyós kórságát még csütörtökön, mert azóta vagyok rosszul). Kattogott az agyam az egész szombaton, minden eseményen, szval Gyöngyi segített kielemezni, nagyjából. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, de nagyrészt igaza van. Kedden meg ma sem voltam suliban, mert jól megfáztam. Kedden átjött Gyöngyi, Andi meg Bull. Palacsintáztunk meg beszélgettünk. Bullt korrepetáltam matekból. Bull ma is átjött, megnézte, hogy vagyok, meg mert nálam hagyta a karkötőjét. Drága fiúismerősem mostanság sok fejtörést okoznak nekem, akármennyire is szeretem őket, emitt született a következő novella, amit szíves figyelmetekbe ajánlok:

Hét démon meg a Vezér

 Ő kísértett meg elsőnek. Mindig minden vele kezdődik, hát nálam sem lehetett másképp. A Vezér körülöttem ólálkodott és én kész voltam engedelmeskedni neki. Behálózott, titkos szavakat súgott a fülembe, amiről nem tudhatott más, csak én. Már ott, az elején eldőlt minden. Gonosz voltam és ez megmásíthatatlan bélyegként égett a lelkembe – akkor még olyanom is volt.

Aztán elküldte hozzám első démonát.  Magas volt és erős, hangos és vad, durva és érzékeny, de legfőképpen Őszinte, ebben rejlett minden gonoszsága. Kellemes érzéssel töltött el, hogy körülötte lehettem, vigyáztam rá és ő megadta mindazt, amire szükségem volt: Őszinte volt. Bátyámként volt mellettem mindig és mindenkor. Megvédte a testem az emberektől, míg én megvédtem tőlük a lelkét – amíg még volt.

A második kicsi volt és törékeny, bájos és kedves, okos és Elhanyagolt. Szeretett, de ezt megfosztotta tőlem, szépen, lassan, míg nem maradt belőle semmi. Szerettem őt az utolsó utáni pillanatig.

A harmadik trágár volt és perverz, igazi Megkönnyebbülés. Mindenben mellettem állt, minden őrültségben benne volt. Mikor a lelkem oszlásnak indult és kezdtem elunni Elhanyagolt, nevetve parodizálta és gúnyolta ingatag lábakon álló kapcsolatunkat.

A negyediket Elhanyagol hozta nekem. Emberi volt és tudta mit éreznek az emberek. Megfigyelt mindenkit és több mindent tudott róluk. Ritkán láttam, ő mást is gyakran megkísértett, de minden találkozásunk alkalmával bűntudatot keltett.

Ő újra felkeresett. Elbizonytalanodtam, letértem az általa kijelölt útról. Újra telebeszélte a fejemet. Bíztatott és én ismét megtaláltam magamban a Gonoszt.

Az ötödik eleinte egy álomnak bizonyult. Aztán összességében persze kiderült, hogy ő is egy démon. Beszédes, vicces, egoista és Csapodár volt. Mire vele találkoztam, belefáradtam már Elhanyagolba és Csapodár különleges bűverejével behálózott. Ugyanakkor már meglehetősen Gonosz voltam, olyannyira, hogy könnyedén kidobtam a második démont, hogy az ötödikkel keressem a boldogságot. Eleinte fantasztikus volt Csapodárral, na de persze ő is a Vezér utasítására érkezett, kötelezettségei voltak: más lányok bűnre csábítása. Én már elég gonosz voltam, tehát velem már nem bajlódott annyit.

Megkönnyebbülés ki nem állhatta az ötödik démont, nagy szájjal utálkozott miatta, akárhányszor szóba került. Felajánlotta szolgálatait, hogy megadja nekem azt, amit Csapodártól nem kaphattam meg. Nagyon jó volt. Csapodár és Elhanyagol együttesen sem érhetett fel vele. Ugyanakkor persze csak játék volt, semmi érzelem. Addigra már a lelkem is csak egy tátongó csontváztanya volt, nem volt mivel éreznem.

Megkönnyebbülés elhozta nekem a hatodikat, hogy érezhessek valaki iránt szeretetet. Cigarettázott, ivott, füzett, Bűnös volt, egy dolgot leszámítva. Szűz volt és szeretetre éhes. Tökéletes préda nekem. Sokat látott a Megkönnyebbüléssel folytatott játékainkból, így kicsit nehezebb dolgom, volt, de mivel Gonosz voltam, ez sem okozott gondot.

Minden erőmmel kerestem a Vezért, hogy segítsen, adjon erőt.

Őszinte akkortájt gyakran elhozta nekem Emberit, aki megpróbált rávenni, hogy mentsem meg Csapodárt és kapcsolatunkat. Túl Gonosz voltam már ahhoz, hogy Emberire hallgassak, és túl gonosz ahhoz, hogy eltűrjem, hogy akármelyik démon is szórakozzon velem.

Csapodárt meglátogatta egy démon. A hetedik. Hogy az ötödik hibája volt-e, vagy csak a Vezér akarta megbuktatni őt, nem tudom. A hetedik nem volt a Gonoszságom rabja, mint a többi.  Egyszerre volt meg benne az összes tulajdonság, ami a többiben. Ő volt a Védelmező. Gonoszsága túlnőtt az enyémen. Azt tettem, amit ő mondott, egyszerű volt, és logikus.

Sorra küldtem el a többi démont, Csapodárt és Bűnöst egyszerű volt, lelketlenek voltak, nem kötődtek hozzám. Megkönnyebbülés majdnem belehalt. Elszívtam az ő gonoszságát, egyértelmű volt, nem volt egyszerű léteznie nélkülem. Emberi csalódott, de nem kellett egy perc, hogy elengedjen. Őszinte, na ő nem bírta ki. Kiveszett belőle minden démoni, és a vezér az emberek közé száműzte, Emberi oltalmazó szárnyai alá.

Megmaradt nekem egyedülinek Védelmező, és megint éreztem. Lelkem lassan feltámadt poraiból és a Vezér teljesen az ő gondjaira bízott. Szerető volt és testvér, barát és ellenség, őrangyal és ártódémon. Az egyetlen az életemben, aki önszántából kötődött hozzám, és pont elég volt ahhoz, hogy azt tegyem, amit mond. Csak tennem kellett amit, mond, szeretni és örökké a rabszolgámmá vált…

Na ennyi lenne :D Bocsi a helyesírási hibákért :D

 Ui.: Ez a dal egy régi kedvenc (a mesi is, de ez méginkább): https://www.youtube.com/watch?v=lFfTHeHNKuI&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.