Mivel nem áll szándékomban azt hallgatni, hogy egy 15 éves picsa újra szenved a hapsik miatt és okosnak képzeli magát, előre leszögezem, hogy egy 15 éves picsa vagyok, aki ahelyett, hogy normálisan bocsánatot kérne nyafog egy sort, hogy jobb legyen kicsit.

Kurva sokan mondják, hogy mindenkinek jár egy saját herceg, egy tökéletes hapsi. Nos gyerekek ez egy jó nagy faszság. Nincs se herceg se tökéletes hapsi. Csak egy ócska fazon akit akkor is szeretni fogsz, ha beledöglesz, ha minden barátod utűlja és ha apád puskával kergetné el akkor is. És tudod miért? Azért mert te teszed olyanná, amilyennek látni akarod. Valamilyen szinten mindenkit szeretsz, rajtad múlik, hogy a jó vagy a rossz részekre figyelsz oda. Bárkit lehet szeretni, de te mérlegeled, hogy érdemes-e.

Aki miatt most épp ezt a kurvaszánalmas nyafogást művelem (amit később persze nem fogok vállalni, meg nem történtnek fogom minősíteni) az kurvára érdemes arra, hogy szeressék, de nem arra, hogy akárki szeresse. A lényeg az, hogy kibaszottul olyan, mint én. És hát, van aki nem szeret minket. A legnagyobb érdemünk és hibánk egy és ugyan az, hogy kurva nagy a szánk. Valahogy ezt kedveljük leginkább egymásban. Csak hogy ő kibaszottul vén (lásd: három évvel idősebb nálam), de kibaszottul gyerekes. És ez nem jó párosítás.Csakhogy, mivel ő mégiscsak idősebb nálam, meg felnőtt férfi, meg a franc tudja még mi, egy nyamvadt gyerekként kezel engem. Ígérget fűt-fát, mint egy 5évesnek (anélkül, hogy kérném erre, hogy szükségem lenne rá), aztán ezek után nem tartja be az ígéreteket, s úgy érzi, hogy ez engem nem kéne, hogy zavarjon, hogy pattannom kéne, mikor hív és, hogy kiengesztelésre sem szorulok, vagy ha mégis akkor az egyenlő egy "bocs"-csal.

Nos persze, most épp én is hibás vagyok, de ettől még ne hülyítsen engem senki. Ő mondta, hogy találkozzunk. Oké, legyen. Puccbavágom magam (lásd értelmesen felöltözöm=farmer+blúz), felhív, hogy végzett a dolgával, akkor még áll-e, hogy csinálunk valamit? Áll. Oké, de ő még elmegy haza és ebédel. Kérdezem nem lehetne-e, valahol a városban vagy nálam, mert azzal megspórolunk vagy 3 órát. Hát őt otthon várja a kaja. Majd hív ha indul. Oké. Fél óra múlva felhív, hogy az egyik olasz ismerőse (1 hete ismeri) épp pesten van és felhívta, hogy találkozzanak, mondom oké menjen el vele nyugodtan (nem is zavart volna). Hát ő nem akarja lemondani, mert el akar jönni velem, hát nem lehetne-e hogy találkozunk a sráccal? Mondtam, hogy nem tudok angolul, nem lennék jó társaság, menjen el nyugodtan. Hát nem-nem inkább lemondja, úgyis pesten lesz a srác 15én, majd hív ha indul. Újabb fél óra múlva megint felhív. Hát csak nyolcig ér rá a srác, utána nem tudunk-e találkozni? Mondtam, hogy apám nem enged el. De hát miért nem? Hát akkor holnap? Már programom van. Áhh, csak azért mondom, mert haragszom rá. Basszus nekem is van életem, bármilyen furcsa és a mai programot átszerveztem miatta, ezért van holnap programom. De akkor csütörtökön, akkor egész nap ráér. A mára is ezt mondta. Hát igen, igen, de ez más... És Rizsázott összevissza 1 órán keresztül, miközben kiderült, hogy nincs is otthon kaja, anyja nem csinál neki, ő meg életképtelen/lusta ahhoz, hogy főzzön magának. És arra van ideje, hogy 1 órán keresztül vakeráljon nekem, de arra, hogy elinduljon (akár hozzám, akár az olaszhoz) arra nincs. És valamit (valszeg poénból beszólt) és elegem lett és rácsaptam a teleont. És persze nem hívott vissza. Lehet jobb is. És én érzem magam szarul. És nekem van bűntudatom, mert már ezerszer megcsinálta ezt velem. És én küldök neki sms-t, hogy bocsánatot kérjek azért, mert rácsaptam a telefont (rögvest újabb bántó dolgot mondva). És ő nem reagál, mert megbántottam, vagy csak mert lusta, vagy csak mert szivatbi akar. Én meg szarul vagyok.

Sóval ennyi a szívem baja. Hogy ezt mi a francnak írom ide arról sejtelmem sincs. Felhívni mégse hívhatom, meg talán már késő is van hozzá. Vagy tényleg ezt kéne tennem? na mind1 kitől várom tulajdonképp a választ? Már ha van válasza valakinek azt szívesen olvasom. Szóval nem komolyan veni a faszságos bölcsességeimet, mert csak nyafogok, mint a hülye. És bocs, hogy úgy végigkáromkodtam az egész bejegyzést, mint valami kibaszott valóvilágos faszom tudja kicsoda. (mondjuk akit ez zavart, az úgysem jutott el idág, szóval nem töröm magam). Kösz, ha olvastad szenvedéseimet, nem fárasztlak tovább.  Jó éjt!(Mert nálam éppen az van) vagy ha máskor olvasnál akkor jóreggelt jónapot, vagy jó estét, vagy amit a szíved kíván. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.