Na, ígértem még egy koncertet. Írok róla pár sort, mert megéri. Azt írták, hogy 7kor lesz kapunyitás. 7 előtt egy-két perccel érkeztünk. Szerencsére beengedtek minket az előtérbe, hogy ne kelljen az esővizes utcán ácsorognunk. Barátnőm (nem az, akivel az előző koncertre jöttem) és én azon kevés elvetemültek közé taroztunk, akik az egyik előzenekar miatt érkeztek (amennyit elcsíptem a körülöttünk állók beszélgetéséből, ők abban reménykedtek, hogy csak egy-két számot játszanak majd és az AFC ("úúú annyira jók" by egyik visongós max 12 éves kislányka) meg órák hosszat játszik majd; oltári nagy szerencsénkre nem nekik lett igazuk). A koncertek igen széles közönségsávot céloztak meg 9-50+ évig (irónia az egy ország, ahol vasat termelnek...), szóval kb 9-től 25 éves korig vonzotta a koncert az embereket, a sok felnőtt meg a sok tizenhatnál fiatalabb kíséretében érkezett és nem kevéssé szenvedtek az AFC-n. 4 részletben összesen kilencven percig várakoztattak minket, mire az első zenekar zenélni kezdett. Az est témája ez a (meglehtősen marketing szagú) narancssárga-fekete ünnep volt (ennyi zombit egyhelyen még nem láttam). A röhej csúcsa az volt, mikor az elráncigált anyuka (hogy önszántából, vagy erőszak hatására azt nem tudom) is ki volt festve és be volt öltözve. Hát nem keveset röhögtünk. Minket is anyum kísért (nem, nem volt kifestve), ő poénkodott legtöbbet a jelmezeseken. Előtte nézegettük kicsit a facebookon létrehozott eseményt amin igazán érdekes bejegyzések jelentek meg - csak én leszek magassarkúban? - Nem én is, tiéd mekkora? - 18 centis (írta ezt egy 12 éves leányzó) - Jaj de jó, akkor nem leszek egyedül a 16 centisemmel.   Nos ezen (talán nem annyira meglepő módon) elég jót nevettünk. 12 éves lánykához dukál egy szülő kísérőnek, különben nem engedik be, és mégis melyik szülő engedi el 12 éves leánykáját partyzni egy 18 centis gyönyörűségben? (erre gonoszul mondhatnám, hogy az, amelyik megvette neki azt a 18 centis gyönyörűséget, de talán ennyire gonosz nem vagyok) Az egy dolog (kövezzetek meg érte), hogy nem gondolom, hogy egy 12 éves lánynak 18 centis sarkú cipőben kéne tipegnie (magasabb a sarka, mint ahány éves...), de ha eltekintünk "naggggyon maradi" gondolataimtól, egy dolgot akkor sem értek: hogy fog bulizni ez a lány abban a cipőben. Mert, hogy ugrálni nem fog benne, az sanszos, tehát gyakorlatilag mereven egyhelyben fog állni, ami egyrészről bénán néz ki, másrészről a másfél órás koncert után a lánynak le fog szakadni a lába az ácsorgástól, de hát mindenki a saját hülyeségének/sorsának kovácsa, ha neki ez kell. És akkor erre lehet azt mondani, hogy pasizni akar. Egy koncertteremben, ahol sötét van, az emberek nagyrésze zombinak van kifestve és a saját hangodat sem hallod ez eléggé orosz rulett tekintve, hogy se a kinézetéről, se a "jófejségéről" kb fogalmad se lehet, de ez már tényleg csak egyéni vélemény és az általános negatívságom. Viszont a dologhoz hozzátenném, hogy a jelenlevők maximum 15%-a volt hímnemű (ebbe az apukákat is beleszámoltam), és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan jöttek barátnő nélkül (ebbe viszont nem számoltam bele az apukákat, ha nem probléma, bár kinek a pap, kinek a papa..., de ebbe inkább ne menjünk bele). A várakozás alatt leginkább egy mögöttünk álló, frissen 12. életévét betöltött (kis)lány állt, aznap volt a szülinapja, és a koncert volt neki a meglepetés-ajándék, szóval mondanom se kell, hogy végig visongta a várakozást végigkérdezte cím szerint (lehet, hogy nem az összes, de azért elég sok) AFC számot, hogy vajon azt játszani fogják-e. Apuka elég jól viselte, mi már kevésbé. Ő adott hangot annak, hogy mi a fenének van szükség az előzenekarokra, mikor úgyis mindenki az AFC-érrt jött. Ezen azért jól szórakoztunk barátnőmmel és konstatáltuk, hogy elég elvetemültek vagyunk, hogy mi mégis az egyik előzenekar miatt jöttünk. Na aztán lassan beengedtek minket, egy biztonságiőr (magunk között csak security (ejtsd magyar kiejtés szerint, teljesen fonetikusan szval a vége "ty")) karszalagokat rakott ránk, az enyémhez majdnem hozzáragasztotta magát, amihez csak annyit fűzött hozzá, hogy:" Nehogy hozzád ragasszam már magamat, akkor elég nagy terhet kéne cipelned." Ugyan ettől a securitytől megkérdezte két (10-12 éves) lány, hogy hol van a wc, mire csak annyit mondott, hogy tündérkém, ott van az a jel a falon ott hátul, na ott van. Mondtam barátnőmnek, hogy megkérdezem tőle én is, csak hogy lássam, engem is le tündérkémez-e, barátnőm végül lebeszélt, de én akkor is tartom, hogy én nem lettem volna tündérkém.  Néhányan még frissiben a koncert előtt tudatták a nagyvilággal a kék oldalon keresztül (facebook), hogy itt vannak a konerten, mert ugye különben ki hinné el. Az első előzenekar a J.O.E.L volt, akik egy ausztriai zenekar, és több, mint kellemes csalódás voltak. Nagyon jó zenét játszottak, nagyon jó hangulatunk lett tőlük (olyannyira, hogy a mai nap nagyrészében is őket hallgattam), szóval ajánlom őket mindenkinek (ha nem találnátok őket és mégis bíznátok az ítélőképességemben, rikkantsatok és dobok egy linket). Mivel angolul játszottak, és (azthiszem nem hazudok, ha azt mondom, hogy) a jelenlevők 99%-a nem ismerte őket, annyira nem tudtak hatalmukba kerítnei mindenkit (főleg az Anti Fitness Club miatt megjelent 12 éves fangirl-öket nem). Egy csaj volt (a J.O.E.L énekese bemutatta nekünk), Dorka, aki már a soproni koncerten is ott volt, és úgy pörgött, mint aki legalábbis 50 liter energiaitalt megivott, le se lehetett lőni. Volt egy srác, aki szintén megérdemli, hogy szóljak róla. Srác közel süket volt ( a szó szoros értelmében, nem csak képletesen), és mégis elkísérte a barátnőjét a koncertre. Elég nagy arc volt, a várakozás közben is bohóckodott végig. A J.O.E.L-t követő zenekar volt az a zenekar, akik miatt mi igazából jöttünk, ők voltak a The [hated] Tomorrow. Fiúk, gratula, nagyon jól nyomták. Megszólaltak nagy kedvenceink (Moszkva, Kriszta), egy nem várt nagyon jó szám, azt hittük ez koncerten nem fog meszlólalni (sárga), viszont egy számot nagy hiányoltunk (Berlin).Az énekesnek sikerült jócskán beszólnia Dorkának, aki mint az őrült visítozott jobbra balra: "Hé, lányok, életetekben először sikerült beszabadulni a Dürerbe és most eldobtátok az agyatokat" (gondolom nem meglepő, hogy dorka erre egy picit anyázott...). Vagy negyvenöt percig játszottak, aminek mi külön örültünk (és még az AFC rajongó kislánykák morcos arca sem tudta elrontani jókedvünket). Az Anti Fitness Clubos srácok (nem tudom, hogy saját kútfőből, vagy vmi dizájn menedzser ajánlásával) minden kreativitást mellőzve mind a négyen Jokernek voltak öltözve és kifestve. Az első pár perc azzal telet el, hogy abba tudjuk hagyni a röhögést, ugyanis az énekesről tudni (nem feltétlenül) kell, hogy két oldalt, meg hátul le van borotválva a haja, csak a feje tetejéről nő, de onnan elég hosszan. És ez a "gyönyörű" lobonc most be volt festve zöldre, s ha ez nem lenne elég egy ventillátorral meg volt fújatva alulról. Szerencsétlen srác úgy nézett ki, mintha jólmegtermett zöld hínárok állnának ki a feje tetjéből a földdel párhuzamosan. Szóval elég röhejesen festett. Azt vártuk, hogy az eddig nem túl aktív rajongók hirtelen belekezdenek a partyzásba, de nem. Illetve amíg mi maradtunk, addig nem. Megegyeztünk barátnőmmel, hogyha az első két szám nagyon szar lesz, elmegyünk. És hát a második szám után mentünk is. De előtte még volt egy nagy feladatom. Volt két srác, akik teljes megrökönyödéssel és méla unalommal nézték és hallgatták végig ezt az első két számot. Szóval cikizésből odamentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy: - Jó a buli, mi? - Aha, tök jó  (válaszolta a srác halálra váltan, totál nem véve az iróniát) - Látszik rajtatok...   Nem volt kedvem üvöltve eltársalogni velük, meg amúgy is frászt kapott tőlem a srác (nem tudom miért, én még csak zombi sem voltam, vagy lehet, hogy pont ez volt a baj...?). Mikor a ruhatárhoz értünk és a ruhatáros srác megkérdezte, hogy mostmár véglegesen örökre kiveszem-e a cuccomat (nem basszus itt hagyom neked..), felcsendült az egyetlen hallgatható szám az AFC-től, ami nnem a saját számuk, hanem csak egy feldolgozás, élőben ráadásul sokkal gyengébben szólt, mint a felvételen. Ez az én saját véleményem(és ezzel sok AFC rajongó kislánykát magamra haragítok most valószínűleg), mindenki gondoljon, amit akar, de nem gáz az, ha a két előzenekar fényévekkel jobban játszik, mint a húzózenekar? Az estéről levont következtetés tehát annyi, hogy AFC rajongó sem leszek már, a J.O.E.L-t megszerettük és ezúton tiszteltetjük, és várjuk, hogy mikor lép fel a The [hated] Tomorrow végre húzózenekarként és nem előzenekarként, hogy kicsit hosszabban hallgathassuk őket (és esetleg megszólaljon a Berlin is). 

A koncerthez nem kapcsolódva, zárójelben megemlítenék egy mai eseményt. Ma oltást kaptunk családilag. Én kettőt a többiek egyet. Hugom szégyenteljesen hisztizett, amit már tegnap este elkezdett (attól félt, hogy apám majd álmában fogja beadni neki...), és ma is folytatott, és ahogy ismerem még holnap is fájni fog neki. Én már rutinosként jól viselem a dolgot (merthogy tényleg nem fáj!!! csak pár percig zsibbadt a kezem és csak az egyik után). Csak azért említem meg, mert eszembe juttatta azt a bizonyos esetet, mikor pár hónapja az exem kapta meg ugyan ezt az oltást és alsóhangon fél óráig szorongatta a kezéhez a vattát és hát egy kissé szenvedett ("éreztem ahogy áthatol az izmomon a tű, és az olyan rossz érzés"). Na persze ez csak kis froclizás volt és fel vagyok háborodva, hogy most nem kaptunk f"ájdalomdíjként" túrórudit, lehet, hogy intézkedem is ezügyben nemsokára ;) Szóval ez a sztori tényleg csak azért szólt, hogyha netalán elolvasná, vagy ha netalán titeket szórakoztatna. Zárójel bezárva.

Ennyi volt a koncert beszámolóm. Köszi, hogy olvastál, szólj hozzá nyugodtan, örülök ha néhanapján kommentet is látok. És bocs a helyesírási hibákért. :)

Ui.: Ezer bocsánat azoktól, akiket megbántottam az Anti Fitness Clubbal kapcsolatos véleményemmel, nem kell velem egyetérteni. És félreértés ne essék, nem általánosítottam, hogy csak 12 éves kislánykák szeretik az AFC-t, csak belőlük láttam aránytalanul sokat és sok bosszantót. Szóval ha egy 30éves férfi rajongó vagy, ne vedd a szívedre.

Uui.: Még mindig keresem Móricot és Haviert, ha tudsz esetleg azonosulni valamelyik névvel (nem, nem ilyen nevű embereket keresek, hanem ilyen karakterű embereket) és van kedved beszélgetni velem, ne habozz írni nekem pár sort, akár kommentbe, akár máshol. Köszi szépen :)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.