Nos még mielőtt holnap véglegesen öregebbé lennék egy évvel talán blogolnom kéne egy kicsit. Szóval ma megtartottam A bulit. Mert egy bizonyos id elteltével már teljesen lényegtelenné válik a család köszöntése. Csak a bulizás számít. Emberek, akik nálam voltatok, köszönöm, hogy itt voltatok, s ne bántódjatok meg, imádlak titeket. Csak egyszerűen rühellem a születésnapomat. Igen már most fóbiás lettem, pedig még nem is vagyok annyira öreg. Rühellem a születésnapokat, főleg a sajátomat. Hiszen mi boldogító van abban, hogy egy rakat ember összegyűlik azért, hogy röhögjenek egyet azon, hogy valamelyikük egy évvel közelebb került a halálához, s az ő kontójára fogyasszanak (nem sóherségből mondom, ez a része nem is nagyon zavar.). Bár igazából könnyebb így átvészelni egy ilyen rémes napot, mint egyedül magányosan szenvedve, közel az öngyilkossághoz... Na mindegy... S végül, mikor mindenki kicsivel idő előtt lép le, akkor, mikor kezdene a tetőfokára vágni a hangulat... S végül én itt maradok a buli roncsai fölött állva, a magányommal, a depressziómmal, és a zenéimmel (és a hangokkal a fejemben).... S leülök ahhoz az asztalhoz, ahol 10 perce még majd tíz vidám, hangos nagyszájú tinédzser üldögélt, na az borzasztó érzés. Nagy szelet tortát tömök a számba kézzel, üvegből nyakalom a pezsgőt, és már csak a cigi hiányzik ahhoz, hogy olyan legeyek, mint Bridget Jones (bocs, ha nem így kell írni, amúgy ez utóbbitól az tántorított el, hogy belém van nevelve, hogy zárt helyen nem cigizünk, a gangon meg olyan hideg volt, hogy a kezembe fagyott volna a cigi). Ilyenkor vágyik az ember egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott, véletlenül megjelenő srácra, akivel nem kell beszélni sem. Csak egy éjszaka vele, amiről soha senki sem fog tudni, s ami után nem kellene szégyenkeznem. Csak, hogy egy ember mindenféle szeretet nélkül legyen ott velem, akivel (normális keretek között) akármit csinálhatok, nem kell szeretnem. Igazából ez a butított változata az eredeti kérésemnek, de túl sok ismerős olvas, szóval bután fogtok meghalni :P Tudom mire vágyom, tudom mit kívántam, mikor elfújtam a (kibaszottul hatalmas) gyertyarengeteget. Mondjuk ez a két dolog nem igazán egyezik meg, de sebaj. Esküszöm kimennék az utcára, elszívnék egy doboz cigit. És csak neki vágnék a városnak gyalogszerrel. Leszólítanék minden utcán mászkáló szerzetet. Megpróbálnám megkeresni minden ismerősöm házát, s kis kavicsokkal kocogtatnám az ablakukat, amíg fel nem ébrednek, és ki nem jönnek hozzám (ez főleg azoknál az ismerőseimnél lenne probléma, akik emeleten laknak, vagy azoknál akikről azt se tudom, hogy hol laknak..., de ettől most tekintsünk el. Úgysem mehetek sehová, legalább a képzeletem hadd legyen szabad). Azthiszem mérheetlen nagy sétát kéne tennem, és nagyon megfáznék ebben a szar időben, de talán nem zavarna (a nikotinmérgezésről ne is szóljunk). De nem lehet enyém a város ezen az utolsó éjszakán, csak egy egészen kicsit? Nem lehetnek enyémek a fiúk, csak egy egészen kicsit? Tudom, hogy nem, de reménykedni még szabad, vagy NEM? Na jó, lehet, hogy be kellene fejeznem... Vagy nem? Határozott vagyok ma este, vagy nem? Az ember mindig picit többre, vagy picit kevesebbre számít a születésnapján. Nekem egész nap a tavalyi járt a fejemben. Ami nem egy szép történet, illetve ahogy vesszük... Néha megosztanám a világgal az emlékeimet, de ezen a ponton mindig eszembe jut a magyartanárom, aki erkölcstelennek tart. Igazából nem tudom, hogy miért. Ha csak nem gondolatolvasó, vagy titkos nyomozó, aki minden percben a nyomomban van, akkor semmi olyat nem láthatott, ami erkölcstelen, s ha mégis ezek valamelyike, még úgy se sokat. Bár az ő erkölcsi normái biztosan eltérnek az enyémtől. Egy kivillanó boka vagy a házasság előtti szex biztos főbenjáró... De hát tehetek én róla, hogy még nem házasodhatok! Na ez csak vicc volt. Kivételesen. Bár ha a blogot olvassa, az lehet, hogy pont elég... Igazából nem érdekel annyira, hiszen kicsit ellentmondásosan viselkedik ehhez képset, ugyanis eléggé kedvel. Bár az is lehet, hogy a hasonszőrűt látja bennem.... Na ezt inkább hagyjuk... Ma éppen ezt ajánlom nektek hallgatásra, mert kicsit így érzem magam https://www.youtube.com/watch?v=KLDHcNrHpwY aztán most majd csinálok valamit éjfélig. Kihasználom az évem utolsó perceit... Nincs miért, de amúgy miért is ne?

Viszont most nagy dilemmában vagyok, hogy hogyan is köszönjek el, hiszen erre két remek forumált is tanultam nem rég. Elköszönök két féle képpen, aztán válassza mindenki a magának tetszőt: A verzió) "keziccsókolóm" B verzió) KÍVÁNOK

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.