Ma megint vihar van. Nem olyan szép, mint múltkor, de azért még vihar. Esőcseppek összevissza, vizes aszfalton guruló autók, sötét, meg én. Egyedül megint. De ma elég erős elhatározásom van. Ma nem hívok fel senkit. Írogat most nekem néhány alak, de azért nem ugyanaz. Ma telefonszuggerálás lesz. Legrosszabb esetben is anyám felhív. Na persze nem erre várok. Az elmúlt pár nap egy olyan szintű véletlensorozat, hogy már akármi is lehet. Csak legyen.

A mai nap a végtelenített filmnézés jegyében telt el. Zombik és űtlények... Azért nem intellektuális kikapcsolódás, de néha ilyen is kell... Ja és kénytelen vagyok visszautalni az Eurovíziós Dalversenyre. Nos kis hazánk kisembere egész jól szerepelt. Tulajdonképpen nem szeretem a dalt, de kétség kívül olyan bután egyszerű, hogy beleragad az ember fülébe (mint egy kómás hétfő reggelen az Én kicsi pónim zenéje...). Kicsit drogos álomban vergődik a szám (nagy valószínűséggel az előadó is), de olyan kis bájosan bugyuta. És belegondolva, hogyha az ember nem érti a szöveget, mennyivel jobb lehet... Hiszen kis barátunk kimászik a színpadra, belekapaszkodik a mikrofonállványba (kicsit guns n' roses feelingben), mármár attól féltjük (vagy abban reménykedünk), hogy állványostól zuhan bele a közönségbe. A gitáros, meg a csajszi meg csak vigyorog (hogy a dalon, vagy rajtuk is Alex szere látszik az nem megállapítható... csak viccelek, viccelek). A háttérben meg ilyen hippis vidám színkavalkádban úszkáló izébizék. Szóval egy szó, mint száz, elég sokan voltak, akiknek tetszett, legalábbis erre utal az a mindenképpen előkelő tizedik hely. Azért titkon reménykedem, hogy Alexen felbuzdulva azért nem kap még a magyar popipar 8-10 ilyen srácot... Nos a dánok győzelme engem őszintén szólva először meglepett. Mármint nem kifejezetten tűnt ki a többiből (őszintén így utólag csak a francia, azeri, magyar, finn és görög dalokra emlékszem, mert őket lehetett megkülönböztetni, ja meg a spanyolra, mert az bűn hamis volt). Aztán ugye elénekelte a dalt újra, és végignéztem a mezitlábas csajon, és azt láttam, hogy pont olyan, mint a múlt évben Loreen. Talán ez igazolja, hogy az embereknek ez kell. (majd jövőre tanácsoljuk már az előadónknak, hogy mezítlábaskodjon... na jó, de komolyan asszem nem sok esélyünk van arra, hogy a közeljövőben nyerünk). Persze gondolom sejtitek, hogy lendületes bólogatással fogadtam a finn és svéd csókokat. Aztán a lendület meg is állt. Mert emberek! Ez egy dal verseny! Nem politikai és egyéb célokra kéne felhasználni!

Na csak ennyit mára! Én nézem a vihart, meg a telefonomat, ti meg tegyetek így ha tetszik, vagy csak a dolgotokat. Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.