Ahogy a cím is mutatja, újra sikerült tapasztalnom az emberi hülyeség csodáiból, vag úgymond: Nagy az Isten állatkertje, és rendkívül alacsony a kerítés.

Elmentünk egy étterembe vacsorázni (anyuka, apuka, nővérke, hugocska, meg én(ke) tiszta családi idill...). A kiszolgálás nem sikerült valami gördülékenyre, mondhatni rémesen lassúak voltak, de mi elszórakoztattuk egymást és magunkat. Az asztalunk a konyha és a wc szomszédságában volt (ez kulcsfontosságú a történet szempontjából, és áldom érte az eget, hogy odaültünk). Amíg vártunk a pincérre, a konyhából kilépett egy festékfoltos ruhában pompázó fickó, aki egy 10literes festékesvödröt lóbált fütyörészve, amiben citromot vitt. Hát már ezen néztem egy nagyot. Észrevettem, hogy az egyik asztalnál a suliban tanító dráma&angol tanár ül, s egy (meglehetősen nagyifilé akarom mondani féle homemade) kék-sárga-fehér csíkos kötött pulóverben és túrázó bakancsban díszeleg és borozgat a suli egy másik angoltanár(nő)ának társaságában. Itt már közel volt a röhögőgörcs, de a java csak ez után jött. Rendeltem egy nutellás palacsintát (csak mert szeretem). Pár perc múlva kivágódott egy alak  a konyha ajtaján wcpumpával a kezében és beslattyogott vele a wcbe. Elég sokáig maradt bent és a távozó (férfiak) arckifejezéséből kitaláltuk, hogy a férfi wcben ügyködik (még el is poénkodtunk azon, hogy milyen lehet már hallani azt a bizonyos pumpálós, szörcsögős hangot vécézés közben..). Aztán meg jelent az emberünk praktikusan lóbálva a csöpögő wcpumpát és visszasasszézott a konyhára. Na ezután érkezett meg a palacsintám, a nutellás palacsintám. 10 perc instant röhögőgörcs, tekintve, hogy anyám közölte, hogy na, most fejték... Mikor már majdnem abbahagytuk a fetrengős röhögést, megjelent a csávó két 50 literes szemeteszsákkkal a kezében és belibegett újra a férfi szakaszra.  Na ez újabb röhögést eredményezett (hulla van a dologban, mindjárt megjelenik egy testet vonszolva, stb.). Legnagyobb meglepetésünkre azonban eltűnt a két szemeteszsák és egy felmosóvödörrel tért vissza. (ezután még kivitt 10 doboz almalevet és 10 üveg piával tért vissza a konyhára). Szóval meglehetősen érdekes látvány volt, na.

Sikerült egy verseny eredményhírdetésére meghívást kapnom (jöhet a taps, addig meg megveregetem a jobbkezemmel a balvállamat). Barátnőmmel kicsit kívülállónak éreztük magunkat. Rajtunk kívül mindenki rettentően merev és szorongó volt, mi meg ezen kicsit röhögőgörcsöt kaptunk. Miután átvettem a jutalmamat és próbáltam visszakeveredni a helyemre rádöbbentem, hogy valakit muszáj lesz felállítanom, különben nem jutok át a másik sorba. Kiszúrtam a legkevésbé kockának kinéző embert, aki egy huszonéves srác volt. Melléértem és nagyon kedvesen megkérdeztem, hogy: ne haragudj, átengednél? Felnézett rám, na azt a rémületet. Nem olyan fejet vágott, mint aki nem látott még lányt életében, vagy mint aki nem látott fehérembert, leginkább már az ember létemmel volt szerintem a problémája. Úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki. És sűrűn bocsánatot kérve (kb bocsánat, hogy élek stílusban) kiengedett. A villamoson találkoztam egy faszival aki baromira ismerősnek tűnt, rendesen fixíroztuk egymást, de aztán nem szóltunk egymáshoz. Mikor leszálltunk a villamosra kérdeztem anyámat, hogy neki is ismerős volt-e, mondta h igen, de lehet, hogy valahol tévében láttuk, és ő csak azt látta, hogy engem néz, biztos tetszettem neki... Anyámnak mindigis érzéke volt az ilyen sehová nem vezető, zavarbahozó, minimális igazságtartammal rendelkező megjegyzésekhez. (Kedves barkós fiatalember, ha ne add Isten olvasnál, és rádöbbennél, hogy én voltam az a csaj a négyeshatosról, kérlek jelentkezz már és mondd meg, hogy honnan ismerlek). Jah, és láttunk megintegy olyan srácot, akinek nálam görbébb orra volt (Havier2), kíváncsi vagyok, hogy olyan jelleme volt-e, mint Móricnak, de ezt már sosem tudom meg.

A mai napot egy kellemes kis vérvétellel kezdtem. Az AranykezűMarika nővérke vett tőlem vért. Tény, hogy ripsz-ropsz és fájdalommentes volt, csak kicsit megviselődött a vénám és most van egy szép lila véraláfutásom (gyógypuszikat postán feladva, élőben és e-mail-ben is elfogadok ;) XD ). Ezek után jött a nap legnagyobb vicce. Elmetnünk a postára, mert apámnak ajánlott levele jött. A posta a vicces emberek egyik gyűjtőhelye, mint rájöttem. Egy fazon csomagot akart feladni, mire a postáskisasszony megkérdezi, hogy ugye, most is nehezebb, mint 20 kiló. Erre a fazon (pocakos 40es pasas): "Ne tessék már mondani, ebben az évben csak kétszer vagy háromszor volt nehezebb. Egyébként nem nehéz ez. Bár én sokáig gyúrtam, de nem lehet több 17-18 kilónál." (Így vágódj be a postáskisasszonynál) Előttünk állt a sorban egy bácsi, ő is ajánlott levelet akart felvenni. Odaadja a postáskisasszonynak az értesítőt, kisasszony így szól: "Az APEH-től van, biztos, hogy átveszi?" ezen már úgy néztem egyet, erre a bácsi: "Nyugdíjas vagyok, mi a f@szt akar tőlem az APEH?" Végül aztán átvette, postáskisasszony csak annyit kérdezett még: "Tetszik kérni hozzá egy kaparóssorsjegyet is?" Nem sok, hiányzott, hogy elnevessem magam. Mármint milyen koncepció alapján kaparóssorsjegy? Ha nyer rajta, akkor kibontja a levelet, ha nem nyer, akkor nem bontja ki? Vagy mi? Amíg apám átvette a levelet, felfedeztem, hogy kis olvasnivalót is biztosítanak az ember számára, nehogy unatkozzon várakozás közben. Az üvegre ki van ragasztva egy lap: Részletek az akárhanyadik évi rendeletből. Újfent nem értem a koncepciót. Ennyi erővel Adyt is ki lehetne rakni. Mármint a rendelet melyik része kerül ki? Amelyikkel kezdeni is tud valamit a postára menő zember? Vagy amit úgysem fog alkalmazni? Hát nem jöttem rá, de nevettem egy sort.

Ma este még vár rám egy várvavárt program. A Dürerkertbe megyek koncertet hallgatni (legfőképp a the Grenma érdekel, mert fantasztikusan jó zenéjük van). Szval ha arrajártők és nem tudtok mit csinálni felesleges időtökkel nézzetek be (de persze előbb csekkoljátok a bejegyzésem napját, nehogy pofáraessetek). Kéretik szurkolni, hogy addigra elmúljon a fejfájásom és ne úgy nézzek ki, mint a SzomorúBohóc. Ha jól sikerül a "konci" (ilyet ép eszű ember nem ír le, én is csak viccből, és nem állítom, hogy épeszű lennék) - és hát miért ne sikerülne jól? - akkor lehet, hogy írok róla pár sört, akarom mondani sort. (főleg ha újabb állatkertből szabadult delikvensekkel találkozom). Na puszilok mindenkit (persze csak képletesen, mert nem tom, hogy ez honnan jött.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.