Mielőtt belekezdek tudok javasolni mindenkinek egy olyan dalt vagy lemezt, amit akkor hallgat, amikor rohadtul elege van mindenből és kurvára dühös a világra. Akinek ilyen nincs annak javaslom a a Tankcsapdától az adjon az ég című dalt, vagy az élni vagy égni című lemezt. A konyhánk televan kesergő negyvenplusszos nőkkel és elegem van. Az egyik elvált baszogatja a másik elváltat, hogy hülyeség a gyerek miatt nem elválni, miközben kibeszélik azt a harmadikat, aki épp nincs is ott és akinek a férje depressziós lett, a három gyerek már le se szarja apukát, anyuka meg szintén kezd belezuhanni a depresszióba. És mindezt a rakás szart, ezt a gusztustalan gyomorforgató beszélgetést hallgatja anyám, aki (ahogy nekem mondta) már 8 éve el akar válni apámtól, de nem teszi, mert ez nem ilyen egyszerű, meg miattunk gyerekek miatt nem teszi. És ezt hallgatva kiküld a hugomat és engem a szobából, mondván, hogy ez nem gyereknek való téma. Kijöttem (mivel most ezt írom), de elegem van ebből a szarakodásból. 8 éve halgatom, ahogy egymást lekurvázzák, lebuzizzák apámmal, megütik egymást, apám tajtrészegre issza magát, anyám magából kikelve hisztériázik, s ezek után nekem szidják a másikat a háta mögött és várják, hogy bólogassak és adjak nekik igazat. Na ez nem gyereknek való dolog szerintem, ezek utána a kis pletykafészek szarkavaró társalgásuk még szórakoztat is. De biztosan én vagyok elmeroggyant. 8 éve két felnőtt ember tölti ki rajtam a dühét, hol így, hol úgy, nem ehhez vagyok gyerek. Biztos vagyok benne, hogy nagyképű dolog azt mondanom, hogy ezidő alatt sikerült felnőnöm, és nem is teljesen igaz, de ez esetben az.Egy bizonyos tekintetben még mindig nagyon gyerek vagyok, az a nyolcéves köjök, akit éjszakára egyedülhagytak a 2éves hugával és a tajtrészeg apjával, aki magánkívül összehányta magát és káromkodott rá, miután az apja barátja felhívja, hogy az apja azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz. Ez a kisgyerek ma is vagyok, ezt nem tagadhatom. Az a kisgyerek vagyok, aki még mindig várja a szülői szeretetet, a feltétlen szeretetet, de nem a szüleitől, hanem valaki mástól, akárki mástól, valakitől a ki a gondomat viselné, csak azért mert így kell lennie, valakire, akire felnézhetek, aki vigyáz rám. De a várakozás közben már jócskán felnőttem. Átvészeltem ezer olyan dolgot, amit senkinek nem szabadna, még felnőttnek sem, nemhogy gyereknek. Rájöttem, hogyha minden kötél szakad, és a világom összedől, senki másra nem számíthatok igazán, csak magamra. Ilyenkor sikít fel minden pedagógus, és "jóérzésűember", hogy a család mindenek felett, mert ők olyan dolgokat tesznek meg érted, amit senki más. Na kérlek alázattal, én elfogadom, hogy nagyon sok esetben ez így van. De éljen egy röpke hónapot az én életemben, és észre fogja venni, hogy ez a norma ránk nem áll. És mikor apám lelépett svédországba és a heteket a valóság és az illúziók küszöbén éltem, minden percben küzdve a könnyeimmel, akkor az angoltanárom/öfőm ne nyomja le a torkomon, hogy a család mindenek felett, hogy senki más nem fog úgy szeretni, mint ők. Lehet, hogy én vagyok naív liba. Lehet, hogy mindenkinek ez a max, amit elérhet. Hogy apámnál jobban senki nem fog szeretni, aki részegen megütött és józanon megütött és elküldött a kurva anyámba és hazudott és átvert és elment svédországba. Kedves tanárnő, nézzek úgy szembe a világgal, hogy még ennél is rosszabb emberek fognak rám várni? Mertha amit mond, tényleg igaz, akkor köszönettel felvágom az ereimet, mielőtt találkoznék valakivel, aki kevésbé szeret engem az apámnál. Jaj és ti kedves emberek, akik a szemeteket meresztgetitek, mikor azt mondom, hogy nem szeretem apámat, és én nem akarok nektek mesélni, mert ki akarja, hogy szánakozva nézzetek rám? ki akarja, hogy tudjátok mindazt rólam, amit keservesen próbálok elfelejteni közel nyolc éve? én csak annyit mondok nektek akkor, hogy apám nem egy kedves ember, mert remélem, hogy megértitek, hogy ennél ne akarjatok többet, és ti puszta tapintatból erre csak annyit mondtok, hogy "dehát az apád!" arra ilyenkor ki se térek, hogy anyámat se szeretem, mert ez már megkérdőjelezné az emberségemet. Hazudhatnék, és mondhatnám azt, hogy nincs bajom az apámmal, de miért tenném. Ha nem muszáj, nem hazudok nagyot. És akkor persze jön erre a kérdés, hogy, hát akkor kit is szeretsz tulajdonképpen? Én meg bután valószínűleg csak annyit válaszolnék: nem tudom. Mert tényleg kit szeressek ebben az istenverte világban? Mindig megvan az aktuális baráti gárdám, akiket nagyon szeretek, utolsó pillanatig védek, teljes mellszélességgel. De nem bízhato bennük sem. Hiszen ők is jönnek mennek. Mikor épp azt hiszem, apám szeret, de egy nap, vagy egy hét és nem, nem szeret. Mikor azt hiszem, hogy egy barátban megbízhatok, odadobok mindent, megvédem mindenkitől, akkor is ha egy faszkalap volt, és elröppen egy év, és a barát alámvág és becsap és lelép a balfenéken, akkor mit mondjak, kit szeretek? És akkor a nagy szerelmeimről ne is beszéljünk, mert én kiszúrom a 10 kilométeres körzet legnagyobb hülyéjét, de akkoris szeretem. És szeretem szeretem, és szeretem a barátaimat, minden percben és pillanatban, a legjobb barátnőmet, akit óvoda óta ismerek, és akinek szintén egy nagy romhalmaz a családja és mi itt vagyunk egymásnak. De ki szeret majd viszont, kiben bízhatok meg? Megmondták már nekem párszor, hogy nem tudok szeretni. Nem tudom kimutatni a szeretetemet. Sajnos van benne valami. Mire én kimondom az "sz" betűs szót, az illető már nincs sehol. Mert én félek. Megmondták már, hogy nem tanultam meg szeretni a szüleimtől. Én elfogadok mindent. Hiába nem látszik, én nagyon tudom szeretni az embereket. De minden embertől félek. Na most mondjatok nekem okosat! Mit csináljak?

Ezer hála és tíz medvebocs, ha végigolvastál. Hátha mondtam valami izgit. És bocs, hogy megint elővettem a komor formámat, majd igyekszem visszatérni az ezelőtti vidámakhoz.

Ui.: Még mindig keresem Móricot, aki majd talán szeretni fog, vagy legalább jó beszélgetőpartnernek talál. Szóval, írj, ha kedved tartja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.