Mióta főállású barátnő vagyok nagyon nem írok nektek. És ez rossz.Annyira akrok pedig mesélni. Mert voltam jó koncerten, ahol megint volt kockásinges srác. Persze ez párosan nem ugyanaz, most, hogy a balomba belenőtt egy jobbkéz. Előtte meg a korunkat nem bírták belőni, élből 18+nak néztek minket, de mikor mondtam, hogy egy ilyen-egy olyan karszalag lesz a koncertre, a jegyárus csajszi végképp összezavarodott és engem nézett az idősebbnek, na szép... Felszed az ember egy idősebb srácot, hogy érezhesse, egy érett felnőttel van dolga és kisfiúnak nézik... (ez azért koránt sem ezen az elven ment, de erről asszem már írtam). Meg sikerült egy vita során valami olyat összehoznom, hogy ha napi 15 percet skáláznál a zongorán akkor jobban menne a fejszámolás... Ó, a cím, az arra utal, hogy ma nem voltam Manóval, ööö elég régóta ma először. Kicsit jó volt, mert mióta elkezdődött a suli írtó fáradt vagyok attól, hogy 6 órát alszom, 6-9 órát vagyok a suliban, majd 5-7 órát vele és azután még tanulni is próbálok. Ebből olyan fáradtság lett, hogy tegnap pl 8 órát aludtam, ami nálam még nyáron is rekord. Másfelől meg fura volt egész nap nélküle, kicsit hiányérzetem van. Na de persze még előttünk az egész élet, úgyis úgy tervezi együtt éljük le, már közös lakásról, esküvőről gyerekekről, mindenről volt szó... Á, irritál a cinizmusom. Miért ne lehetnének ezek a tervek szépek vagy valószerűek? Tulajdonképp nagyon örülök neki, hogy valakinek érek ennyit, nem, hogy Neki érek ennyit. Persze, akik már régesrég olvastok tudjátok, hogy nem sokáig bírom a monotonitást, és túl erős bennem a szabadságvágy. Félek, hogy meg fog ijeszteni a kötöttség. De úgyis megbeszélünk mindentmindent, hát mi baj történhetik? No persze azon kívül, hogy valaki teljesen mássá válok, mint aki voltam. Tervezek a jövőbe, amit eddig sosem tettem volna; családot akarok (hogy most ezt tényleg akarom-e, vagy miatta akarom, az nem egészen tiszta, de még nem is aktuális remélem); igyekszem ezerrel megfelelni az apjának; igyekszem mosolyogva tűrni az anyja beszólásait (ha nem kérek barackot, valami ehhez hasonló megjegyzést kapok:"ja tudom, te soha semmit... csak a fiamat...); igyekszem neki megfelelni; próbálok elnéző lenni mindennel szemben, ami bosszant; próbálom nem elhanyagolni a barátnőimet stb.

Viszont most ne haragudjatok, de elsuhanok aludni, mert nagyon hideg van, még nem sikerült beüzemelni a fűtést, és lassan idefagyok a székhe, és az egy csúnya halál lenne.

Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.