A bejegyzés címéhez 2 és fél hozzáfűznivalóm van 1. tessék megnézni a holt költők társasága c. filmet (harmadig nézés után is boszant mondjuk az egyik esetlen szereplő, akinek nem igazán értem a megmozdulásait, de a film zseniális a szereplő gárda szintúgy). 2. tessék megghallgatni ezt https://www.youtube.com/watch?v=tOn50a9FVWs  (2 és feledik: a cím valami hasonló, mint a YOLO csak ez naggyon régi, egy "okos bácsi" találta ki, és kicsit jobb).

A mai nap is szokásos szombatnak indult. Ehhez persze tudni kell, mi a szokásos. Tudni kell rólam, hogy eredetileg hívőnek kellene lennem, de ahogy az évek teltek, és abbahagytam a templomba járást, kicsit kételkedő lettem. De valahogy mégis ünneplem az Úr napját, vasárnap, ha egy mód van rá nem lépek ki a lakásból, vagy ha mégis szinte sosem találkozom a barátaimmal. (Igazából nem tartottam meg az Úr napjának, egyszerűen csak egy nap amikor nem csinálok semmit, csak alszom gépezem és tanulok, mert enélkül fáradt lennék hétközben). Nos mivel ilyen-vagy olyan okból a vasárnap csak az enyém, dupla annyit szeretek kihozni a szombatból szórakozás terén (persze megesik, hogy annyira nem érzem magam embernek, hogy az egész napot pizsamában töltöm otthon, és az éppen aktuális tehetségkutatót bambulom este, de ezt ne rójátok fel nekem hibaként, mindenkinek vannak rossz napjai). Szóval ezt is egy ilyen napnak terveztem. Korizás a haverokkal, előtte meg filmbambulás. Terveimet azonban (mint azt már gondolhatjátok) keresztülhúzták. Ugyanis a kellemesen amerikaias filmem 58. percében anyám valami cifrát kiáltott a fürdőszobában, majd szólt, hogy segítsek. Nos a problémát az okozta, hogy a fürdőben 5 centis víz állt. Először azt hittük, hogy a mosógép folyatta el a vizét, de fél óra múlva - mikor már épp szárazra "nyaltam" a fürdőszobakövet - megkönnyebbülhettünk, hogy szó sincs ilyesmiről, mindössze a lefolyóból/túlfolyóból ömlik vissza a víz. S 20 másodperc múlva már nem csak a víz, hanem valami gusztustalan fekete trutyi. Újabb nagy megkönnyebbülésünkre kiderült, hogy a hiba nem (biztos, hogy) nálunk van, ugyanis mikor a szomszéd kihúzta a dugót a kádjából, az ő fürdővize nálunk zubogott fel a lefolyóból. Szóval egy fürdőkádnyi salakos víz állt a fürdőszobánkban, mikor anyám mezitláb átrohant a szomszédhoz, hogy ne eressze már le a fürdővizét, vagy legalább több vizet ne. A szomszédunk nagyon talpraesett okos ember lévén, rögtön megígérte, hogy nem fog, majd fél óra múlva, mikor már a kacsástó állapotból a nedves állapotba kezdett elérni a fürdőszoba állapota, újra beöntött valamit a lefolyóba, és megint nálunk jött föl. S ezt még fokozni is tudta a kedvességével, mert egy óra múlva, mikor már a fürdőszobaszekrény végérvényesen elázott, de legalább már viszonylag száraz volt a kő, átkopogott, hogy segítsen-e valamiben.

A problémámat ezeken túl az okozta, hogy kb ekkor kellett volna kezdenem készülődni, és hajat akartam mosni, de a lefolyónk állapotát tekintve erre nem kerülhetett sor (hacsak nem akartam újra felmosni a teljes fürdőt), és ekkor még el kellett mennem bevásárolni. Eközben összefutottam egy olyan elvetemült fickóval, aki térdnadrágban flangált ebben az időben. Kb egymás mellett mentünk a boltig, amivel vicces látványt nyújtottunk: Ő: térdnadrág és rövidujjú; Én: Kesztyű, sapka, 3 méteres sál, télikabát... Végül odaszóltam a korizás főszervezőjének, hogy kezdjék el nélkülem, mert kb 30 perces késésben vagyok. 

Odafelé menet át kellett vágnom a millenárison, ahol 4 srác spontán leszólított és fotózkodni kezdtek velem (leszámítva, hogy egy 3 méteres kanárisárga sál volt rámtekerve kb nyakmerevítőnek használva, nem hiszem, hogy ennyire érdekesen vagy jól vagy mittom'én hogy néztem ki, de ők mondjuk egy anime-találkozóra mentek, az olyan emberektől meg sok minden kitelik (én is szoktam ilyen helyekre járni, csak ezért mondom...)).

A korizós társaság a következő képpen nézett ki: a főszervező srác (osztálytársam, haverom), egy másik haver srác az osztályból, egyik barátnőm az osztályból, ennek a barátnőmnek az öccse, és az izlandi cserediákja (aki marha jól beszél angolul, de hiába próbálok vele kommunikálni, nem nagyon beszél velem...), meg egy srác az évfolyamunkról, akivel már minimum 6 éve egy évfolyamra járok, de még sosem beszéltem vele. Apám 43mas korcsolyáját használom már tavaly óta, ami ugye 3-4 számmal nagyobb, mint a lábam, de marha kényelmes, gyorsan és esésmentesen tudok vele "sikolni", az egyetlen szépséghibája a szépséghibája, tekintve, hogy olyan nagynak néz ki a lábamon, mintha bohóccipőm lenne. Az izlandi cserediáklány (kitudja miért?) végül nem korizott velünk, szóval úgy másfélóráig ült a jégpálya mellett, izgi lehetett neki. A maradék emberek közül senki nem tudott olyan jól korizni, mint én. Nem vagyok egy nagy talentum, csak gyorsan tudok korizni, az ilyenek, hogy hátrafelé korizás, piruett, hasonlók, már nem az én világom, legalábbis sosem próbáltam megtanulni. Szóval úgy érzem, hogy a világ akar engem azzal bosszantani, hogy kis ötéves kislány, aki a derekamig ér, viszont úgy megy hátrafelé, mintha az lenne a természetes irány. Két srácnak kölcsönzött korija volt, és hát (ahogy az mostanában fiúknál szokás) a délután felét végigrinyálták, hogy milyen rossz, meg kényelmetlen, meg nem tartja a bokájukat stb. Saját részről azt kell mondjam, hogy kb 10 év korizás alatt volt pár fajta kori a lábamon, és amilyet ők kölcsönöztek, az a legjobb, ha az ember jól tud korcsolyázni, csak hát ők nem tudtak elég jól... Na még ezen kívül előkerült még egy szívderítő téma: hogy kéne felszedni a korizós (nálunk minimum 2 évvel fiatalabb) kiscsajokat (ez az osztálytársam heppje volt). És most túl azon, hogy csak a szája volt nagy, mert utol se tudta volna őket érni, és túl tutyimutyi ahhoz, hogy hozzájuk szóljon (minden beképzeltség nélkül nekem nagyobb esélyem lett volna felszedni egyet közülük), azért nekünk lányoknak nem esik annyira jól ezt hallgatni, akkor is, ha tudjuk, hogy mi nem vagyunk pálya (már csak azért is, mert házinyúlra nem lövünk). Persze megtehettük volna, hogy mi is elkezdjük nyomatni a szöveget, hogy jajj mi meg mennyire összejönnénk az ott korizó srácokkal, akikkurva jól figuráztak, csak úgy zuhogott le az állunk a csodálkozástól. De egyfelől mi nem vagyunk ilyen köcsögök, másfelől, meg kinek kell egy "tükörpáva"? Asszem mondanom sem kell, hogy a csajozásból nem lett semmi (ahogy meg is jósoltam, még én kerültem legközelebb a csjozáshoz, mikor kb letarolt az egyik kiscsaj és beszéltünk vagy három mondatot, miután minden körnél bocsánatkérően pillantgatott rám, persze ezt nem számolom semminek, csak vicces).  Viszont megpróbálkoztunk egy láncban korizással, csak én túlságosan belülre kerültem, szóval én belül túl gyors voltam a külső meg túl lassú, így két kör után szétszakadtunk.

Évfolyamtársammal, akivel eddig egy szót se beszéltem, most próbáltam bepótolni ezt a hiányosságot, és kisült, hogy egy marha jófej srác (hogy barátnőm későbbi megszólalását idézzem:"olyan, mint amilyen te lennél, ha fiú lennél"). Egy régi jó szokásomat felelevenítve sikeresen lebuziztam őt is, de igazándiból nem is akartam, csak kiprovokálta. (anno ezzel teszteltem a fiúk humorérzékét, hosszú és bonyolult, és talán nem elég vicces sztori, szóval nem mesélem el, bocsi) A srácnak olyan spontán röhögőgörcsei vannak, hogy nem igaz, szinte azt hiszed, hogy be van szívva, és meglehetősen jól elszórakoztattuk egymást, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mi ketten szakadtunk a röhögéstől és kb nem bírtunk egymásranézni, a többiek meg hülyének néztek minket. Sikerült pl közösen összehoznunk, hogy osztálytáram azért tűnt el, merthogy elment csajozni és most biztos a jégpálya wc-jében dugnak, és innentől kezdve ez az életcélom (ez ne tessék komolyan venni, csak nagyon állapotban voltunk.). Továbbá mikor a hungarocellpoharát kicsit megtördelte, amitől olyan mandala szerű lett, közöltem, hogy most már ki is kell szinezgetnie, mire ő, hogy hát egy viszonylag természetes sárga színezőanyag létezik, mire én közöltem, hogy nem tudom melyik esetben néznék nagyobb hülyének, ha egy félig összetört hungarocellpoharat áztatna hugyba a klotyóban, vagy ha megdugna ott egy csajt. Aztán sikerült kitörnie a hungarocellpohár alját, aminek meglehetősen pacman alakja lett, s megpróbálta "megetetni" pacman-nel az arcomat. (na jó, lehet, hogy ezek most nem hangzanak annyira viccesen, de ott és akkor kegyetlenül jók voltak).

Végül már csak a három osztálytárssal maradva beültünk a kfc-be. Ahol összehoztunk 2 nagyon ránk jellemző megszólalást(az a baj, hogy a röhögésre jobban emlékszem, mint a két mondatra, szóval nem bizti, hogy 100% szöveghűek): " - és akkor ott volt az a két csaj... - csajok? hol vannak?" a másik pedig " - vigyáztok a cuccunkra, amíg elmegyünk wc-re? csak ne egyétek meg - mit ennék meg? - hát a sálat, sapkát... - kaja?" Aztán be kellett libbennünk valamiért a boltba. A sorban előttünk négy srác állt. Nagyon passzoltak egymáshoz: kettőn keménykalap volt, háromnak az oldalán lánc, az egyiknél filatáska, az egyik hosszúhajú, kettő pircinges stb. és hát meglepő módon piát vettek. A pénztáros hapsi (aki egy munkábanizzadt harmincas 120kilós ember volt) személyit kért, a hosszúhajú, filatáskástól kapott is, mire megjegyezte, hogy nem nagyon hasonlít a kép. (Az én személyi képem se hasonlít rám, 2 éve készült, de idősebbenek látszom, mint most, a saját nővérem lehetnék, ha a nővérem hasonlítana rám, de nem hasonlít). A srác meg mondta, hogyha kiengedi a haját, akkor jobban hasonlít a képre, de a hapsi inkább csak nevetett.

A hazaúton egy hatalmas megszólalás hangzott el még, a főszervezősrác részéről:"Én nagyon szeretem ezt az iskolát. Mert itt végre lettek olyan barátaim, akiknek lazán az arcába ásíthatok". 

Szóval ez lett volna a mai napom. Végülis elég szombatszerű lett. És mivel 10 perc múlva vége a napnak, be is rekesztem a "felíróestet".

Ui.: Látom, hogy egyre többen olvastok engem, s ezért hálás köszönet mindenkinek. Azt szeretném, hogy jusson el minél több olyan emberhez a történetem, aki tud egy kicsit nevetni rajtam vagy velem. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.