Hajajj, ma nagy fába vágom a fejszémet azt hiszem. Nagyon sok mindenről szeretnél írni/beszélni. Előszöris a z elmúlt pár nap főbb eseményei, nehogy már kimaradjatok valami viccesből. Hm, próbálom elmesélni, de főleg olyan semleges jó dolgok voltak, amik leírva talán nem olyan szórakoztatóak. Mint például egy fél délutánnyi beszélgetés egy régi barátnőmmel. Feljött hozzánk egyik nap a fiatalabbik nővérem meg a hapsija. Hát eszméletlen viccesek voltak. Ha nem mondok hülyeséget öt éve járnak (vagy talán már hat?) és már egészen olyanok, mint egy ezeréves veszekedő házaspár, de aranyosak. Mikor mindketten előadják, hogy kinek hogy sikerült (véletlenül) megütnie a másikat abban sosem tudnak megegyezni, hogy hogyan is történt, szóval ezt meg is kell mutatnom, ugyan anak a történetnek a két verziója: A) mondott valami hülyeséget, én meg kicsit megböktem, dehát vastag kabátban volt, meg amúgy is... B) egy jólirányzott mozdulattal a könyökével szívgödrön vágott, hát vagy két szívverést ki is hagytam. Meg mikor hapsija előadja, hogy ő milyen szigorúan van tartva és milyen papucs lett... Ez nagyon aranyosan meg viccesen hat, de én ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha az életben nem akarok ilyen lenni, mert ez egyszerűen nem jó. Aztán meg a nagy nálunk karácsonyozás keretein belül mindketten bealudtak ebéd után a kanapén... Aztán voltam koncertjegyet venni. Már előre aggódtam, hogy el fogok tévedni, de csodák csodája nem tettem. A honlapon kiírt címre pikpakk megérkeztem, a probléma itt kezdődött. Egy szép nagy kapubejáró volt a szám alatt és ki volt rakva két tábla, az egyik egy tatus kisállatkereskedést mutatott jobb felé, a másik meg az általam keresett klubot csak úgy lazán befelé a kapun. Hát megyek befelé, jobbfelé valóban csak a tatus van, szóval néztem a baloldalt, de ott egy gyárépület volt, ajtó sehol, na mondom itt vagy a pinceablakon kell bemenni, vagy kurva rossz helyen járok. Hátraarc, na akkor veszem észre, hogy egy ilyen portásfülke mögé be van tuszkolva két kuka, amiken felirat jelzi, hog hol kéne lennie a klubnak (szintén a gyárépületre mutat). Na visszamegyek mégegyszer, továbbra sem teleportált ajtó a gyárépületre, szóval úgy gondoltam, hogy akkor megkérdezem a tatusat, hogy merre kellene mennem. Úgí tűnik nem én voltam az első, aki ilyesmivel próbálkozott volna, ugyanis a tatus ajtajára ki volt írva, hogy el kell menni az épület végéig, ott elfordulni jobbra és ott lesz a klub. Na hát megyek amerre a felirat mondja, a ház azon oldalán meg vagy négy ajtó volt és hát ki kellett volna találni, hogy melyik ajtóra is lenne szükségem. Ott ácsorgott egy hapsi aki éppen telefonon beszélgetett, ami imígyen szólt: "Mit látsz te ott? Spinninget? Hát arró nem tudom, hogy micsoda. Gyere a sarokig és akkor ott majd lesz egy ilyen fitness-wellness." Marhára szégyellem magam, de egy kicsit elnevettem magam, viszont kiderült, hogy ez a fickó árulja a jegyeket. Kicsit sem volt kínos... Elővadászott egy másik embert, hogy adja oda nekem az a jegyeket, amíg ő telefonálgat. Mondom a hapsinak, hogy jól el van dugva a hely, ááá dehogy, mindenki ide talál előbb vagy utóbb... Na inkább utóbb... Mondtam, hogy a másnapi koncertre szeretnék jegyet venni, előkeresi. AntiFitnessClub. AntiFitnessClub??? Jól végigmért, nem akart hinni a szemének, én meg meghagytam a tévhitében, mert nem volt kedvem elregélni, hogy az előzenekarokat fogom meghallgatni. És aztán kisült, hogy nem is egészen oda kell majd menni a koncertre, hanem a ház másik oldalába... Na mind1, csak nem értem, hogy miért nincs annyi eszük, hogy kitáblázzák? Hazaértem tök fáradtan, éhesen, kérdezem, hogy mi a kaja, hááát az t már megették, de talán maradt egy kis rizs.. Kicsit morgok, mert igazán hagyhattak volna nekem pár falatot... És ekkor jött apám T-díjas (magyartanárnénink) megjegyzése: "Hintsd meg egy kis kakaóporral (a rizset) úgyis mindent édesen eszel, meg amúgy is SÓTLAN" Aztán volt nálunk másik nővérem is, anyámnak ennek örömére el kellett hagynia a házat, mert nővérem nem hajlandó vele összetalálkozni (csak félnővérem, tehát neki nem az én anyám az anyja). Kedvelem alapvetően ezta nővéremet, illetve kedvelném, ha nem lenne apám közelében. Márciusban láttam utoljára, ha jól emlékszem. Azóta elkezdett egy OKJ-s táncosképzésre járni (a fizetős bölcsészkar abbahagyása után ez aztán az előrelépés... de hát az ő dolga). Szóval próbálkozott nekünk mindenféléket mtogatni, amiket csináltak, ennek az lett az eredménye, hogy az első mozdulattal belecsapta a kezét hugom diszkógömbjébe, ami a csilláron lóg, minek következtében, mindkettő erősen kilengett. Erről persze eszébe jutott, hogy ő mindenhol közveszélyes, mert othon is be akarta mutatni ezt a mozdulatot (egy bögrével a kezében), amivel sikerült összetörnie a konyhai lámpát. Ezen kívül nekiálltunk karaokezni meg activityzni is, amiből az lett, hogy másfél órán keresztül kérlelte affektálva-nyivákolva apámat, hogy szálljon be ő is. Ő ilyenkor mindig apuci pici lányát játszik.... Na ilyen se szeretnék lenni, és nem is leszek már. Mikor már végleg felment volna a pumpa akkor le kellet lépnem. Irány a koncert. A villamosnál volt egy vicces incidens. Felszállt egy nő a villamosra (nem arra ami nekünk kellett) és arról lemaradtunk, hogy miért de a vezető közölte, hogy nem megy tovább addig a villamos, amíg a nő le nem száll. Ezzel szórakoztak vagy 3 percig, miközben már a mi villamosunk is várt, és ugye attól nem tudott beállni  megállóba. Nő végül leszállt és hát elküldte melegebb éghajlatra a bkv-s rosszéletű édesanyját, meg még hozzátett valami olyasmit, hogy nem a végállomáson kellene kávézgatni, hanem esetleg el kéne indulni a villamossal. Na ezt már végképp nem bírtam hova tenni, ugyanis mindez a vonal közepén volt és mégcsak véletlenül sem a végállomáson. Ezután továbbment a villamos, és mi felszállhattunk a miénkre, már örültünk, hogy végre elindulunk, mior bemondták, hogy a biciklivel ne szálljanak fel a villamosra, mert nem indulunk el. Egy csaj ekkor lepattant a villamosról, mondván hallgassuk már meg ezt a balhét is. Végül nem lett balhé, szóval a csaj kicsit csalódottan szállt vissza.  7órára írták a kapunyitást, mi durván fél8ra értünk oda és láss csodát, a kapu még nem volt nyitva, szóval vagy 10-15 percet fagyoskodtunk. Rögtön odapattant egy elszánt AFC rajongó lányka, hogy ugye tudjuk, hogy ez most a banda fenállásának 10 évfordulóját ünneplő buli, s ennek örömére készítettek egy csomó papírt amin egy piros körben fehér alapon egy 10-es díszelgett (pont mint egy KRESZ-tábla), s hogy majd mikor a banda a 10. számot játsza, akkor majd vegyük elő ezeket és tartsuk fel, hogy ezzel megköszönjük a fiúknak a tízéves keeeemény munkát. Kicsit lelomboztuk, mikor közöltük, hogy igazából az előzenekarok miatt jöttünk és nem biztos (nincs az az isten), hogy megvárjuk a 10. számot. Azért a kezünkbe nyomott egy-egy lapot a biztonság kedvéért. Számomra a klub legviccesebb figurája a ruhatárosnő volt,aki egy 60+-os néni volt, abból a fajtából aki a járókeretével lök téged félre, mikor fel akar szállni a buszra... Gondolom mennyire élvezhette a koncerteket... Pár perc után sikerült kiszúrnunk két kockásinges srácot, akik a "tömeg" közepén álltak és az alatt a közel két óra alatt, amíg a két előzenekar játszott, meg se mozdultak. Csak amíg átállás volt addig mentek el sört venni maguknak, de ennyi. Engem meg természetemnél fogva irritálnak az ilyen inaktív emberek, szóval megbeszéltem barátnőmmel (inkább magammal), hogyha az AFC alatt is ezt fogják csinálni, valamilyen módon kizökkentem őket ebből az állapotból (mondjuk véletlenül ráugrom a hátukra, vagy hasonló...). Egyébként mind a J.O.E.L, mind a The [hated] Tomorrow nagyon jól játszott, ez utóbbiak még sztorizgattak, poénkodtak is. Egy két számot hiányoltam, de összességében elégedett voltam a számokkal. Közben vagy hárman öntöttek csupán le sörrel, segáz. Aztán elkezdődött az AFC koncert, gondoltuk maradunk egy kicsit (márcsak azért is, hogy lecsekkoljuk, hogy kockáskáék aktivizálódnak-e, aktivizálódtak, s így kicsit hiányérzetem van, hogy nem ugorhattam rá a hátukra totál hülyét csinálva magamból... sajnálom, de bolond vagyok). Felfedeztük, hogy a zenekar tulajdonképpen jó, jó a zene amit játszanak, egészen addig a pillanatig, amíg az énekes bele nem fog a dalolásba. Na jó, ha angolul énekel, akkor még hallgatható, de egyébként irritáló módon beszél és énekel magyarul, angolosan ejtve megnyomva a t-ket, d-ket. Volt egy szám, amiből összesen annyit értettem meg tisztán, hogy parkinzon-kór, megkérdeztem barátnőmet, hogy az tulajdonképpen miről is szólt, mondta, hogy ő még annyit sem értett, csak annyit, hogy kór, de hát az éneklésből adódva az lehet kor is... Szóval AFC, még mindig nem varázsoltatok el minket, de gondolom nem is volt cél :D Aztán hazajöttem, itt volt egyik barátnőm, aki egymásik koncertről érkezett, meg az apja. Anyám rögtön beszólt, hogy biztos elszívtam vagy egy doboz cigit, merthogy olyan a hangom, mint a smirgli. Anyám mindig tudja, hogy mikor nem kéne beszólnia, mert totál jogtalan és alaptalan, s kicsit se voltam cinikus mikor megjegyeztem, hogy igen, most üvöltöttem végig 2 és fél órát, biztos nem azért vagyok rekedt, á dehogy, amúgy meg nemmintha két hete totál rekedt náthás stb. lennék, de biztos elszívtam vagy egy doboz cigit. Na ettől megy fel a pulzusom... Aztán barátnőmék hajnali négyig maradtak, barátnőmmel már alig bírtunk a végén ébrenmaradni, mindkettőnket rendesen lefárasztott a koncert, na sebaj. Éjszaka meg úgy egész délelőtt aludtam, amiből vicces álom jött ki már megint. Azt hittem már végre abbamaradtak a János-srácos álmaim, de úgytűnik nem. Arról szólt lényegében, hogy az iskolában voltam és mentem volna fel a negyedikre, de valamiért nem lehetett felmenni a főlépcsőn a harmadikról a negyedikre, viszont volt egy új lépcső ami (látszólag) a negyedikre vezetett, szóval elindultam azon felfelé, s közben valahogy mellémszegődött János-srác, meg a barátnője. János-srác elkezdte magyarázni, hogy el kell mennie valami külön informatika felkészítésre, hogy felvegyék az egyetemre, de, hogy ez pénzbe kerül, de szerencsére nem olyan sokba. Erre a barátnője kiakadt, hogy miért nem inkább az ingyenes matekszakköre megy, merthogy az is kell az informatikához, mert a logikája fejlesztésre szorul. Ekkor értünk fel a lépcső tetejére, ami a szbadsághídra vezetett. Ekkor elkezdte megvédeni magát Jánossrác, hogy neki akkor is az informatikára van most szüksége, a barátnőjét meg valamiért Ildinek hívta, holott nem ez a neve. A csaj erre elkezdett a szabadsághíd korlátjain csúszkálni, ki-ki libbenve az autók közé, mire azért megjegyeztem, hogy az ő logikája szorul tán fejlesztésre, ha az autók előtt szambázik. János-srác egy ideig próbálta leszedni a korlátokról, de egy idő után elunta, elküldte a fenébe, velem meg közölte, hogy most pedig ki fog vinni a vilamossal a kopaszi-gátra. Az álom ezen a ponton ért véget, és meglepően tisztán emlékszem rá. Szórakoztat a dolog. Innentől kezdve nyitott szemmel megyek majd a szabadsághídon XD (pláne, hogy vagy fél éve nem is jártam arra). 

Holnap szilveszteri buliba vagyok hivatalos, szóval úgyhiszem ez az idei utolsó bejegyzésem. Kicsit tehát áttekintem az évet, amit már nagyrészt megtettem az előző pár bejegyzésben, de szeretnék pár toplistát megosztani veletek. Szándékomban állt összeszedni az év legnagyobb aranyköpéseit, de a klasszikusok azok klasszikusok, úgyis használom őket (pl.: 18 éves igények; miért nem folyik a vízből a csap?; idiotisztikus hülyeség; ami nincs meg azt leadjuk a talált tárgyak osztályán stb.), szóval erről most nem készül lista. Viszont néhány más dologról igen. Először is az idén megismert 10 legjobb szám (azzal a kikötéssel, hogy egy előadótól csak egy számot írok):
1. The [hated] Tomorrow - Kriszta https://www.youtube.com/watch?v=P0DYOTxXXG0
2. The Grenma - Kérdőjel https://www.youtube.com/watch?v=j9deNxJlHhY
3. Apocalyptica - I don't care https://www.youtube.com/watch?v=qxDcWvZCSRg
4. Odett - Van ez a pillanat https://www.youtube.com/watch?v=fR1SIeu3sos
5. Junkies - Nincs pardon https://www.youtube.com/watch?v=0S8Q_a78r-o
6. Tankcsapda - Pokol a mennyből https://www.youtube.com/watch?v=SGbRpSyelko
7. Vad fruttik - Nekem senkim sincsen https://www.youtube.com/watch?v=sUOcF7xdaaA 
8. Indygo - Nem tart örökké https://www.youtube.com/watch?v=KXZ45BpwI6w
9. J.O.E.L - Give me a sign https://www.youtube.com/watch?v=S-HvklbpxaA 
10. Alvin és a mókusok - Júlia nem akar a földön járni (1000 bocs, de én akkor is ezt a feldolgozást szeretem) https://www.youtube.com/watch?v=wEaQyruUdnI 

Próbálkoztam legjobb filmekkel, de az sajnos nem jött össze, van egy-két kedvenc, de összességében már nem emlékszem, hogy melyik filmet mikor láttam.

És ígértem egy ilyet, hogy legjobb tíz nap. Sorrenedet nem áll szándékomban felállítani, úgyhogy időrendi sorrendben lesznek (ha minden igaz), egy párat sajnos kicsit kódnyelven vagyok kénytelen írni, de remélem mindenki érteni fogja, akinek értenie kell (máskülönben meg fintorogjatok egyet, hogy milyen béna lett ez a bejegyzés): 
1. Január 4. Egy bizonyos sráccal volt egy jó napom, talán a dátumból egyértelmű melyik ez (igen, ugyan ez a nap szerepel a legrosszabb 10 nap között is).
2. Az egyik alkalom mikor a Nénivel, a külön magyartanárommal voltam, s meghívott, hogy nyáron menjek el vele a nyaralójába egy hétre ( az ötlet sajnos elúszott a svédországi tervek miatt)
3. Az osztálykirándulás első napja (még az apámmal való balhézás ellenére is) csillaglesésestől, piálástól (sosem voltam részeg, akkor sem, inkább röhögtem a többi részegen), énekléstől, mindenestül.
4. Egy vén barátom sikeres érettségijének megünneplése, s a kamu kékhajcsat elvesztése.
5. Az előbb említett vén barátommal (aki akkor már nem csak a barátom volt) voltunk a margitszigeten, hallgattuk, ahogy egy csapat emo-s kergeti egymást körbe "nem, te vagy a buzi" felkiáltással. (aztán persze a szokásos párbeszéddel zártuk a napot, lásd: haza kísér-e vagy sem, ha emlékeim nem csalnak én nyertem).
6. A barátaimmal való balatoni nyaralás utolsó napja, egy füzetre való aranyköpéssel és sok-sok csillaggal.
7. Egy Padlásos nap.
8. Találkozás anyukával (erről már jó hosszan írtam egyszer).
9. Egy nap amikor egyedül voltam itthon és az egyik barátnőm itt aludt nálam és marha sokáig beszélgettünk, meg röhögtünk mindenfélén, meg hülyeségeket műveltünk (ahogy azt ilyenkor illik).
10. Egy kiváló korizás erzsébeten eszméletlen sok röhögéssel, és talán mondanom se kell, hogy részegnek néztek minket... :D

És a másik (immáron utolsó lista) amit ígértem: a 10 legrosszabb nap (újfent időrendben):
 1. Január 4. Egy bizonyos sráccal volt egy rossz napom, talán a dátumból egyértelmű melyik ez (igen, ugyan ez a nap szerepel a legjobb 10 nap között is).
2. Az a nap, amikor először voltam a pszichológusnál, na az a nap rendesen kiakasztott. Amikor azt akarják, hogy mindenre emlékezz, ami fáj...
3. Mikor megszöktem itthonról, s apám közölte, hogy bejelenti a rendőrségen az eltűnésemet, ha10 percen belül nem érek haza.
4. Mikor félig öntudatlan állapotban összeszabdaltam a kezemet egy törött pohár szilánkjaival.
5. Az Arany Dániel matekverseny döntőjének napja, akkor derült ki, hogy apám másnap utazik, és nem szólt róla, és fáradt voltam a versenyidőszak miatt, meg a folyamatos otthoni veszekedések miatt stb.
6. Volt egy osztálykirándulás, amire a szülőkkel mentünk, s ennek a második napja, mikor - azóta sem derült ki miért - megharagudott rám az egyik haverom, plusz a térdem valahogy rendetlenkedett és befáslizott lábbal (utolsó kilométert már csak támogatva) kirándultam 10 kilométert.
7. Az első igazi veszekedésem a(z) (ex)hapsimmal, aminek az lett a vége, hogy másfélóra beszélgetés után lecsaptam a telefont... Akkor utáltam magam, meg őt is...
8. Az a nap, mikor Horvátországban családilag összevesztünk apámmal és eldöntöttem, hogy nem megyek ki Svédországba.
9. A szakítás napja. Talán ki sem kell mondanom. Annyira könnyen csináltuk, hogy mégjobban fájt, mintha veszekedve tettük volna. Mondjuk így most tudok vele beszélni bármikor...
10. Mikor egy srác, akit szinte nem is ismerek le szőke picsázott. Az fájt, és jogtalan volt.

Azthiszem ezek a listák a summái az évemnek, de ha mindvégig olvastál, akkor úgyis tudsz minden fontosat/vicceset az évemről, nem kell csokorbaszednem őket. Már csak ez a pár óra a mából, meg a holnap és ásó kapa, temethetjük 2012-t. Még vár rám pár kellemes dolog, a holnapi buli (remélhető, hogy jó lesz), meg persze az éjféli sms küldés. Valahogy szeretek olyankor üzenni, akkor is, ha tudom, hogy órákba telik mire megkapják. Talán azért, mert így tudatom az emberekkel, hogy számítok rájuk a következő évben is. Nem azthiszem mégsem. Igazából nem tudom miért jó, de szeretem csinálni, szóval ne keressetek benne logikát, csak várjatok rám, ha érintettnek érzitek magatokat :D

Hát BUÉK BUÉK mindenkinek. Remélem jövőre is megmarad ez a bensőséges író-olvasó viszonyunk. Nemsokára újra jelentkezem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.