Jó, jó, bocsánat a címért, frappánsabb nem jutott eszembe, az meg mégis csak snassz lett volna, ha azt írom, hogy Olaszországban.

Az utazás talán legmulattatóbb és legérdekesebb szála az új bőröndünkhöz kötődik, amit anyám 400 forintért vett egy kínai boltban. Kiléptünk a házunk kapuján és két méter húzás után (viccen kívül, tényleg annyi volt) kiesett a helyéből a húzókája. Szóval az egész városon és Rómán is nehézkesen cibáltuk végig, többnyire a csak emelésre alkalmas fülénél fogva próbáltuk húzni, minek következtében többször elestünk vele, a lábunkra húztuk. Hazafelé beadtuk a csomagmegőrzőbe, ahol is az egyik dolgozó megpróbálta elhúzni és a füle a kezében maradt. Nem zavartatta magát különösebben, hogy tönkretette vagy akármi, visszadugta és kész, mintha mi sem történt volna.

Az egyetlen napon mikor strandolni akartunk 20 fok volt és viharos szél.. A mi mázlink.. Szóval helyette rokont látogattunk... Kicsit borzalmas volt, de ez már csak így van.

A város alapból nem tetszett, akárki akármit mond Rómára, szerintem egy elavult turistalátványosság, ami lakásra és közlekedésre is alkalmatlan. Eszméletlenül koszos, az utcákon se a gyalogosok se az autósok nem férnek el, ha az ember kerestül megy egy zebrán csupán 2 scooter, négy vespa, tizenhat autó és két és fél turista busz akarja elcsapni (a zöldön), ami nem a legjobb arány. Mindenhol kereskedők rohamoznak meg a használhatatlan, csak a turistáknak fenntartott cuccokkal, mint a neonnarancssárga, szétplaccsanó, majd magát összeszedő műanyagmalac, márkás táskák és napszemüvegek másolatai, csúnya szalmakalapok, kínai  legyezők és napernyők, karperecek stb. Minden kapualjban pizzéria vagy fagyizó. Minden második téren egy kút és egy obeliszk. Egyszerűen úgy tűnik, mintha mindenki tudná, hogy ez így használhatatlan, de minden épület műemlék, nem lehet semmin változtatni. És a kereskedőkön és pincéreken kívül elvétve láttam csak egy-egy helyit. Az idő egyszerűen megállni látszik. Biztos nekem van rossz ízlésem, de egyszerűen ezt kell mondanom.

Persze rátett az egészre egy lapáttal, hogy anyámék végig veszekedték az utat. A dolognak két mély pontja volt (tulajdonképpen egy mély vonal volt az egész, de ez a kettő volt a legmaradandóbb): az egyik, mikor a vatikán mellett elhaladva anyám elkezdte cikizni apámat, hogy vallásos, és mindig a mindenhatót emlegeti, és hogy akkor miért nem csatlakozik a tömeghez egy imára. A másik pedig az volt, mikor leszúrt apámat meg engem, hogy együtt sétálunk és, hogy apám sétált-e már egyáltalán a hugommal is és mi ez hogy mi együtt sétálunk... (tegyük még hozzám, hogy a hugom végighisztizte az utat és nem volt hajlandó apámmal menni, folyton anyámra volt rácuppanva, de apám még ígyis sétált vele egy fél napot...). Szóval csodálatos egy nyaralás volt. Hugommal megint egy franciaágyon és hát nem tudtunk aludni egymástó, én rugdostam őt álmomban ő meg lerángatta rólam a takarót.

Na, de végre vége, végre itthon. Ma volt egy jó napom. Akartam róla írni. Erről akartam és az olaszokról nem. Rég éreztem magam ilyen jól valakivel. Olyan mindenről beszélgetős, mindenen röhögős dolog. Nem hiába a kedvenc emberem. Csakfélek, hogy egyszer eltűnik. Lehet hülyeség, mondja meg  valaki más, én nem tudom... Minden esetre most végre határozottan úgy érzem, hogy élek. Még pár napig így is lesz majd. Mindig ez van mikor vele beszélek... Hála Istennek...

Egy jóbarátom meg már négy napja hallgat. Már kezdtem aggódni, hogy mi is van vele, mert minden este szokott írni nekem pár sort. Tekintettel arra, hogy az ő egyik haverjával holnap úgyis találkozom megkérdeztem mi van vele, hát nem lelépett nyaralni a szüleivel..? Engem meg ijesztget... Másik barátnőm meg Peruban, őt sem érem utol... Hjajj emberek. Vigyázzon mindenki magára!!

Mára ennyi is voltam, mert nem érzek magamban sok alkotókedvet.

Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.