A címnek nem tudom mennyi köze lesz a bejegyzéshez, de nagyon igyekszem. Először is megosztanám a zenét, aztán majd jöna mai mesém is: https://www.youtube.com/watch?v=2Do7lsGtdJI Most mondhatnám az bölcsen, hogy holtig kell tanulni, de amit nem értek, azt nem vagyok képes megtanulni. Olyan furcsa dolgok okoznak kellemetlen helyzeteket. Haverkodtam egy sráccal, már írtam róla nektek, Karaj. Praktikusan két héten keresztül minden nap beszélgettünk, hol ő keresett engem, hol én őt, mászkáltunk a városban csak úgy, gondoltam de jó, tök jófej srác lett egy jó haverom. Persze most jön egy szép, nagybetűs DE. Megbeszéltük, hogy közösen megnézzük a mátrixot (ez úgy 2 hete volt), és most szünet lévén, úgy volt, hogy át jön hozzám. Reggel írtam neki, hogy akkor hánykor, és mit kapok válaszul: nem hiszem, hogy én vagyok az a fiú, akit keresel. És azért ilyenkor az ember egy picit megdöbben. A legkevésbé sem próbáltam felszedni, de még így is visszautasítanak? (vagy ezt hogy kell mondani?) Gondolom sejtitek, hogy ebből egy elég kellemetlen beszélgetés lett. És persze nem néztem ma mátrixot. Bár ebben semmi racionalitás nincs. Ha eddig sem akart tőlem semmit, és most is csak arra kapott megerősítést, hogy szimplán haverok vagyunk, akkor mi változott? Miért ne filmezhetnénk együtt? (az én bölcs nővérem mondá vala: az ember a haverjaival is tud filmet nézni, meg kávézni, minden MÁSRA kell egy hapsi...) S ami a még jobb kérdés: hol rontottam el? Mennyire szabad kedvesnek lenni valakivel? Ahhoz, hogy valakinek a barátnője legyek nem vagyok elég kedves, de ahhoz, hogy a haverja legyek túl rendes vagyok? S ha valóban nem akart tőle semmit, sőt ezáltal talán még a haverságunkat is meg akarja szakítani, akkor miért kísérgetett engem ide-ido, mért viselkedett "tüncibünci" módon? Túl sokat kérdezek, igaz?

Pici haverjai hívtak tegnap filmetnézni. Pici tudta nélkül, úgy hogy ő is ott lett volna. Kedves barátok.... Mármint igazából örültem neki, hogy gondoltak rám, főleg mert azt hittem, hogy bajtársiasságból hozzám se fognak szólni, de úgytűnik egyre kevésbé ismerem az embereket.

Néha eszembe jut, hogy járnom kéne a várost egy doboz cigivel egyiket a másik után gyújtva, leírni, lerajzolni mindent, ami tetszik, és leszólítani minden embert, aki érdekesnek tűnik. Lehet nem díjnyertes ötlet, lehet megcsinálták már jópáran előttem. Hogy végülis miért nem csinálom meg, az egy jó kérdés, de nem tudom rá a választ, talán csak kellene hozzá valaki, aki velem jön (vállalkozó kedvűek írhatnak nekem). 

Tegnap megtam az új éjszakai fogszaályzómat. Csodálatos rózsaszín-sárga, csillogós és még egy eperkés matrica is van rajta. Én nem tudom, hogy ezek a baromságok honnan jönnek a fogtechnikusoknak. Az állkapcsom mérete és a kinőtt fogaim alapján nyilván nem egy 5éves kislány vagyok, akit matricával kell motiválni (a régi fogszabályzóm sima zöld volt pl...). Bár ki tudja, lehet h pont ezért fogom többet hordani ;) 

Asszem ma itt fejezem be az írogatást, majd ha lesz valami mesélni valóm úgysem állíthat meg senki, hogy megosszam veletek. Szép napot nektek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.