Nem komolyan, csak mégsem írhattam, hogy figyelem, figyelem, katasztrófariadó, katasztrófariadó! Minden viccen kívül semmi baj, dőljetek hátra. Versenyezni voltam ma, a katasztrófavédelmi verseny kerületi fordulóján, a város egy olyan szélső részén, ahol a madár se jár, csak a repülőgépek kétpercenként, ferihegy közelsége miatt... Az alaphangulatot a fél6os kelés, a kávézás és az "- anya, hol a sárga tornacipőm - neked olyanod már évek óta nincs - dá hát nem rég hordtam - biztos nincsen..." adta meg... Aztán egy rövid sprintecske a 20percenként járó villamos után... Miután kiértünk a búbánatos fenébe és leszálltunk a villamosról rögtön elkezdett esni az eső... 4 éve járunk erre az ominózus versenyre, és valami csoda folytán mindig esik az eső. És ezzel kapcsolatban ma is vagy hatszor, de már az előző években is jópárszor meghallgathattuk azt a már elsőre sem túl szellemes megjegyzést, hogy dehát katasztrófa helyzetben sincs jóidő, szóval a mi javunkat szolgálja, hogy szakad az eső... Mondjuk ez a mai nem volt annyira vészes ahhoz képest, mikor még kis hetedikesként versenyeztünk csavarni lehetett mindenünkből a vizet és szürkére fagyott a lábujjunk is... Na de elég a nosztalgiázásból, talán még fiatal vagyok hozzá (bár ki tudja..), vissza a jelenbe. Negyed8 körül érkeztünk a pontos helyszínre, ahol rövid úton besasszéztunk a frissen felállított fémvázas katonai sátrakba, amik a szagukból ítélve a tavaji verseny óta egy poros pincében pihentek... Egész jól védett az esőtől, kivéve az illesztéseknél, ahol akár zuhanyozni is lehetett volna... Cirka 60 csapat indult, mi a frenetikus nagy szerencsénkkel a 43-mas rajtszámot kaptuk... Ez elméletben azt jelentette, hogy 11kor kezdtünk volna. Persze ez a gyakorlatban háromnegyed1et jelentett. ebben röpke 5 és fél órában meg aztán minden volt, aminek lenni kell és aminek nagyon nem. Komótosan megreggeiztünk kétszer (eközben elállt az eső és kisütött a nap), szőlőcukrot ettünk IPARI mennyiségben, megtanultuk a verseny anyagát újra, nézhettük, ahogy a csapatkapitányunk mint a mérgezett egér rohangál össze-vissza és 5 órán kersztül stresszel a nyomoronc verseny miatt... Lehetett volna "fegyvert simogatni" meg TEK-es autót nézegetni, de ez úgy öt percnél tovább nem kötött le minket, talán nem olyan meglepő módon. Az emberi butaság volt itt is az egyik mentsvárunk, lásd: fiúk, akik a zacskós vizetdobálgatták egymásnak és meglepődtek mikor kiszakadt és kifolyt; kisgyerekek, akik 20as csoportben kergettek egy kutyát, majd menekültek előle; a csaj, aki a fairplay nevében próbálta megszerezni a pontos feladatokat még mielőtt ők is versenyznének, stb. Mikor végre valahára megkezdtük a versenyt, mivel Fortuna kegyel minket, megint esni kezdett. Két csapat versenyzett mindig egy állomáson, de az túl snassz lett volna, ha ezt egy gimnázium - egy általános iskola elosztásban csinálják, sőt még az is, ha az egy kerületből versenyzőket nem rakják egymás mellé... Szóval együtt haladtunk az egyik ellenfelünkkel, akikről mondjuk elég hamar kiderült, hogy életükben először látják a feladatok felét, valószínűleg még arra sem vették a fáradtságot, hogy a felkészítésre elmenjenek ahol pedig előre bemutatnak mindent. Az elsősegély állomáson kezdtünk, ahol rögtön pontlevonást kaptunk az alakiságra, mert a jelentésünkben nem szerepelt az iskola neve (valószínűleg azért, mert a felkészítésen nem azt mondták jelentésnek, amit itt kért az ürge...). Az állomás többi részét - egy gyakorlati ellátást, és egy teszt kitöltést - maximális pontszámmal teljesítettük. A másik csapatnak meg már itt megvolt az az előnye, hogy látta a mi ellátásunkat, és megpróbálta lelesni a tesztfeladatokat is.. Szerencsére szemfülesek voltak az állomásvezetők. Második állomásunk a tűzoltósági állomás volt. A tűzoltó kicsit megmosolygott minket, mikor az előző állomáson kívántak szerint jelentettünk, de nem vont le pontot, neki kb. a "jó napot!" is jó lett volna. Számomra itt derült ki véglegesen, hogy a másik csapatnak nem sok fogalma van a versenyről, mikor megkérdezték, hogy mi az az izé ott, amit majd használni kell (ez egy puttonyfecskendő volt. aki nem tudná mi ez (szóval kb minden normális ember), annak elmondom: ~10 literes kannára és egy "locsolócső" van erősítve, és a kannából lehet pumpálni a vizet a fecskendőbe és ezzel elvileg lehet kisebb tüzet oltani.). Itt is max pontszámot szereztünk. Következő álomáson már megint kekeckedtek velünk és nem fogadták el a jelentést, de ők már meg se mondták, hogy hogy szerették volna hallanni... (valszeg csak nem akartak minket maximum pontszámmal elengedni) Itt három feladat volt: 1) mocsárjárás: két síléc-szerű fadarabra álltunk fel négyen és ezzel kellett olyan 5-10 métert sétálnunk. 2) nyúlgát építés (ez egy sima árvizeknél használatos gát homokzsákokból), itt a kedvenc állomásveetőnk volt, aki már ismert minket tavajról és akkor is szeretett minket, mert mi mindent tudtunk, most is mondta, hogy akár meg se csináljuk, úgyis tudja, hogy max pont lesz, hát tényleg az lett, állítólag nekünk lett először az, ezután már a többi állomásvezető is csak nézett, hogy hű jók vagyunk, pedig hát LÁNYOK!!! aztán még szivattyút telepítettünk (telepítettem. ezt is a villamoson tanultam meg kb. mármint a technikát kb. tudtam, de a szivattyú részeit nem, amit hála az égnek nem is kérdezett végül, és beindítanom sem kellett, csak összecsavarni, és jól meg lettem dícsérve, hogy képes voltam használi a szorítókulcsot...) szóval innen is hoztunk minden pontot leszámítva persze azt az egy kekec alakiság-pontot. Ezután katasztrófavédelmi állomás, kimenekítési csomag összeállítása és tesztkitltés. A teszten két pontot buktunk, olyan kérdésben, amiről halvány fogalmunk nem volt, szóval így volt értelme. Ezután az állomás után csinálta meg velünk a másik csapat, hogy otthagytak, pedig elvileg együtt kellett volna haladnunk.. Nem baj az, ha az ember nem ért meg ilyen egyszerű utasításokat, kivéve, ha az az ember már gimnazista-korú... 5. állomásunk a vegyvédelmi állomás, talán ez a legszívatósabb minden évben, idén sem kellett csalódnunk. egy pont alakiság elszállt itt is (asszem meg fogjuk kérdezni, hogy mégis mit várnak el) Két embernek kellett vegyvédeli ruhába öltöznie, gázállarcot felvennie, stb. két pontot vontak le belőle. A másik két ember ez alatt veszélyes anyagot kell meghatározzon egy könyvből (beavatottaknak SIX-katalógus), mindigis ezt tartottam a legkönnyebb feladatnak, mert minden benne van a könyvebn, csak tudni kell, hol keressük.És mégis állítólag mindenki belebukott, és én csináltam egyedül maximum pontosra (villogok itt nektek a pontokkal... nem önfényezésből, szimpla tényközlés és meglepődésem kifejezése). Utolsó állomáson tájolni kellett, térképjeleket felismerni, meg egy bekötött szemű társunkat vezetni. Az állomásvezetők jófejek voltak mindenkivel, nem húztak le senkit, mi is csak egy pontot vesztettünk. Miután leadtuk a menetlevelet, elmentünk megebédelni: gulyásleves, túrósbatyu (ebből a kettőből valamelyik nagyon betett a gyomromnak...) Ezután persze megint várakoznunk kellett. Olyan 4 körül el is kezdték az eredményhirdetést, mikor kiderült, hogy 180-ból 172 pont csak elég volt ahhoz, hogy elsők legyünk és továbbjussunk a fővárosi fordulóra. Ja, az eredményhirdetés megkezdésekor még az utolsó csapat versenyzett, szóval őket meg kellett várnunk. Addig hallgathattuk az egyik tűzoltó(?)"bácsi" remek vicceit... Nem is idézném inkább... Szóval ez volt dióhéjban a mai nap. Kicsit leszívott a sok várakozás meg a verseny, szóval valószínűleg pont a legpoénosabb részek nem jutottak eszembe, de majd előjönnek ezek is egy alapos aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaalvás után... Na, de mielőtt a nagy ásítozástól vákum keletkezne a fejemben, én elmegyek aludni :)

Szép napot nektek! Ugyanitt veletek nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.