Budapest - ahogy még nem láttam
2013.05.13. 22:29
Na csapjunk talán a közepébe. Van egy új ismerősöm, talán nem sértődik meg ha írok róla, vagy talán meg se találja (ez a valószínűbb), szóval Krisztiánnak hívják. Stílusosan az utcán ismerkedtünk meg, egy összenézésből egy pármondatos beszélgetés és egy telefonszámcsere lett. Megkérdezte mikor hívjon (ez egy pénteki nap volt), mondtam neki, hogy majd jövő szerdán, ha még emlékszik rám. Annak a biztos tudatában adtam meg a számom, hogy nem fog hívni. Na persze, ha az én híres neves megérzéseim bejönnének, nem is tudnék nektek miről írni. Szóval már hétfőn hívott, aztán szerdán, aztán pénteken végül össze is futottunk. Alapból tudtam, hogy idősebb nálam, és engem is idősebbnek néz a koromnál (úgy tippeltem, ő 23 és engem 19nek néz). A számításaim kb be is jöttek ő 24 és engem 19nek nézett. Persze le is esett az álla, mikor szembesítettem becsületes életkorommal. Szóval mászkáltam a sráccal ide-oda, meg ma is és belecsöppentem valami eddig ismeretlen, új, furcsa közegbe. Krisztián saját bevallása szerint egy arab-zsidó-cigány srác. A fél világot ismeri. Na persze a világnak azt a felét, amihez nekem soha semmi közöm nem volt. Egy csomó művész, kereskedő, életművész (...), füves felnőttek sora, olyan csajok, akiket csak reklámokban meg háttértáncosként látsz, és olyan srácok, akik egy az egyben megfelelnek a mostani ideálnak (nem az enyémnek :) ) és minden második csaj megvolt nekik Pesten. Az a közeg, ahol az adott szó még a legnagyobb érték, és a szívesség kézenfekvő. Az érettségi csak egy vicc, a srácok már kétéve alig járnak be az órákra, az angolszakról kilépve örülnek egy középszintű hármas angol érettséginek. Krisztiánt délután háromnegyedkettőkor, ha telefonon hívom álmából keltem. És, ahogy ő mondja, én vagyok az urilány, aki csak úgy becsöppent az életébe, és most csak néz, mint Alice csodaországban. És valójában így is érzem kicsit.... (az ő szavajárása, csak azért) Nem tudom meddig tart a kis túra, de eddig egész jól elevezgetek. Tudom, mit nem mondjak. Élvezem most ezt a kis utazást. Persze nem akarok túl mélyre merülni. Erre majd a felszínreúszákor is emlékeztessetek. Egyelőre, így a fél városnak bemutatva, 12 féle férfiparfümtől illatozom, jó ha két névre emlékszem (Krisztiánén kívül) és jól szórakozom.
Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.