A pszichológusom annak idején mindig azt neheztelte, hogy nem voltak terveim. Valamelyest már akkor is voltak, csak azok neki már akkor se voltak jók. 

Most meg csak ülök a tripla ablak előtt és hallgatom meg nézem a vihart. Nem hinném, hogy jég esik, de az üvegtáblákból pendüléseket hallok. Talán beszakadhatna az egész. Filmszerű lenne, valótlan, fájdalmas, és szórakoztatna (leszámítva, hogy elázna a gépem). Szemben velem a vörös falú szobának az ablakai elé lehúzzák a redőnyöket. Villámcsapások, dörgések, villanások. Ez az egész szépen passzol a hangulatomhoz,csak most éppen odakint kéne lennem és nem idebent. Nem tudom miért szeretem az esőt. Csak jó nézni, hallgatni, érezni. Ilyenkor úgy érzem, hogy csak az enyém a város. Mert ki más imádná ezt, mint én?! Az éjszakai viharokkor mindig hiányolok magam mellől egy embert. Akivel csak úgy ülnék az ablak előtt, és néznék kifelé egy hang nélkül. Vagy egyszál kabátban tennék két kört vele a háztömb körül, amíg teljesen bőrig nem ázunk. Esetleg a gangon cigarettáznánk. És épp csak egy pillanatig ölelném magamhoz, hogy észre se vegye, hogy én voltam... Mert ilyenkor egyedül érzem magam. Ilyenkor mindig más ismerősömet hívom fel egy beszélgetés ürügyén, és ilyenkor a legjobbak a témák.

Elárulom a titkot, hogy jó 1-1,5rát beszéltem most telefonon, ahogy visszajöttem egy teljes bekezdést töröltem. Eltűntettem az anyámmal folytatott vitáról árulkodó bizonyítékokat. Na persze ettől még holnap morcos lesz rám, de ez nem számít most. Az ilyen esős beszélgetésektől mindig nagyon jó kedvem lesz, le se tagadhatom.

Ma láttam egy nagyon jó francia filmet: Hogyan nevezzelek? (nem kockáztatom meg, hogy leírom a francia címet is, mert a nyelvet értő barátnőim lenyakaznak, ha rossz irányba teszem az e-n az ékezetet). Összesen hatan voltunk a teremben, és azt hiszem mind a hatan jól szórakoztunk. Talán tényleg csak azoknak való, akik kedvelik a francia filmeket, de ettől még bátran ajánlom mindenkinek (ahogy eddig is). Egy családi veszekedést, veszekedéssrozatot láthatunk, nagyon sok humorral, a színészek jók, a díszlet és kameramozgás (szerintem) szép; mi kell még? Na jó, valaki, aki elkísér megnézni. Az előzetesek között is találtam most pár jó filmet, szóval megvan a programom a későbbiekre is. Majd igyekszem szót ejteni róluk. 

Jaj, majdnem elfelejtettem! A mai nap megszólalása (egy 15 év körüli srác szájából hangzott el az Alleeban): "Jaj, úgy utálom, hogy ennyi lány van a plázákban!" Nos minden egyéb kommentár nélkül ennyiben hagynám. Mindenkinek lehet más a vélemény... Mi azért jót szórakoztunk rajta. 

Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.