Nos ma egy picit írok majd arról is, ami az aktualitásokat tekintve leginkább passzol a címemhez, de előtte be kell szúrnom egy történetet a napokból. Ehhez ismernetek kell iskolatáskám kinézetét és személyiségét. A "kis drágámról" azt kell tudni, hogy a világ legmárkátlanabb teremtése. Négy éve azzal a felkiáltással kaptam, hogy táska ez is fiam, meg olcsó, egy évre jó lesz, aztán majd találunk valami jobbat helyette. Négy éve keressük azt a bizonyos jobbat helyette, és én ennyi idő alatt (kb 2 hét alatt amúgy) sikeresen beleszerettem a kis szörnyetegbe. Katonai szürkészöld színben pompázik, háti és úgy combmagasságig eresztve hordom a hátam mindenféle egészségiproblémái miatt, kényelmi szempontból így jó (az utcán erről megismerni nem ér). Drága szívem olyan két csatos fajta. Nos jelelgéből adódóan meglehetősen strapabíró, de azt már ő sem viselte el, hogy osztálytársaim ezeken a műanyag csatokon tapostak több, mint két éven át. Szóval úgy másfél éve eltört az egyik csat, amit onnantól kezdve nem lehetett bekapcsolni. Szóval másfél éve járkálok az iskolatáskám ilyen picit szakadt verziójával, és tegnap megtört a jég, a város észrevette. Illetve biztos vagyok benne, hogy már korábban is, de most először tette szóvá. Egy buszra felszállva egy csupa pircing srác (tizenkettőt tudtam megszámolni az arcán) kopogtatta meg a vállam és figyelmeztetett, hogy ki van nyílva a táskám. Talán ő az egyetlen a városban, aki figyelmes? Vagy aki közvetlen? Vagy mindenki más számára ennyire egyértelmű, hogy nem lehet azt a csatot becsatolni? (akkor nálam is ügyesebbek, mert én se tudom, hogy melyik az, ami nem marad a helyén) Én heti rendszerességgel szólítok meg ilyenekkel embereket. Kinyílt cipzárak, kiesni készülő hajcsatok stb. Biztosan túl közvetlen vagyok, vagy nem is tudom. Egy másik történet még ehhez. A körúton ma elkapott az eső. Én nem tudom, hogyan lehet, hogy egyik pillanatról a másikra napsütésből buborékos eső lesz, de ha valaki legközelebb előre szól sampont is viszek és megspórolok magamnak egy hajmosást. Node lényeg a lényeg merészen baktattam tovább az esőben hiszen már csak pár sarokra voltam a céltól csak nem ázom meg annyira (==> úgy értem célba, mint egy ázott veréb). És akkor egy kapualjból majdnem kipattant mellém egy srác, ogy nagy kék esernyőjét a fejem fölé tartsa. Hogy miért csak majdnem? Hogy mi tartotta végül vissza? Nem tudom. Vagy az én ösztönös cinikus vigyorgásom, ami ilyenkor akaratlanul is az arcomrakúszik, vagy ő tudta azt, amit én nem, hogy 5 perc múlva eláll az eső és újra kisüt a nap.

És ezen a ponton csatolnék vissza a címhez. Hallottam erről a bizonyos rendezvényről, amit a kormány szervez. Ha jól tudom ez valami párkereső zenés-táncos mulatság fiataloknak. Ha olvastok már egy ideje, azt hiszem tudjátok mi következik most: az ötlet nem lenne rossz, DE! miért is verünk el erre 10 millió forintot? Mikor például a diszkók, táncházak, tánctanfolyamok stb. kimondva/kimondatlanul erre (is) vannak. Annak teljes tudatában, hogy teljesen botlábú vagyok, de ettől kivételesen eltekintve, nem biztos, hogy az akárhonnan odakeveredett  táncolni szerető (szintén nem feltétlenül tudó) ifjakkal ismerkedni szeretnék (hogy aztán egymásra találjunk, összeházasodjunk, családot alapítsunk - a megfelelő modell szerint legalább 4-5 gyerekkel -, és boldogan éljünk, amíg meg nem halunk). Ez a program amúgy persze erről szól. Csökken az ország népessége (ha a diplomások fele nem "menekülne" külföldre, az is megoldás lehetne), tehát növelni kell a gyermeknemzésre alkalmas, és arra hajlandóságot érző emberek számát. Nos ez mind szép és jó (lehet, hogy a családosok érdekeit szolgáló, vagy legalább helyzetüket direkt nem rontó intézkedéseket kéne hozni inkább a táncizás helyett, de ez egy privát vélemény részemről). DE! Lelki szemeim előtt lebeg egy másik kép... Nem tudom, hogy jövőképnek mondjam-e, vagy inkább Szerény javaslat a részemről (az eredeti inverzeként talán..): Miért ne támogatná inkább a kormány a lombik programot? Mármint nem pénzzel értem én... Nincs-e elég nemzőképes férfiember a "nagy csapatban", akik megoldhatnák Magyarország problémáját?  Biztosra veszem, hogy kelendő lenne az ötlet. Hiszen ki ne akarna egy politikus-porontyot? Remekül lehetne reklámozni. Bár kisebb módosításokat kellene tenni, például, hogy egy férfi egy éven belül hányszor adhat spermát... Na meg egy törvény, ami mentesíti a "bácsikat" mindenféli apasági pertől... Lehet, hogy egy idő után kóros lenne a beltenyészet kis hazánkban. De ettől igazából ne féljünk. Hiszen nagy vezetőink mindent megoldanak, meg ez egy olyan csodálatos ország... Annyi itt a nép, esély se lenne rá... Elnézést ezért a kis ízléstelen viccért, de hátha nem vág annyira az éle... Szóval tessék menni drága szingli barátaim, és ismerkedni ám, nehogy "kiürüljön" itt az ország... ;)

Szép napot mindenkinek! Veletek ugyanitt nemsokára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.